2014. február 1., szombat

Rongyosláda - hímzett keszkenők



Ezeket a leheletfinom azsúrozott vászonzsebkendőket még a karitászba küldött használt ruhaneműk közül mentettem a ferencvárosi NOE-pincében. Annál is nagyobb kedvvel, mert ezek a darabocskák olyan üdék még! Érzik rajtuk, hogy nem a használat során vékonyodtak el - hanem ilyen lenge vászonra hímezték őket! 
Meg is értem a gazdáit, szinte vétek lett volna használatba venni - mert a rendeltetési lehetőségük már megszűnt! Ki használ ma már keszkenőt...? Talán ki sem voltak mosva soha... Így aztán megőrződtek.


És kettő sem egyforma!!! A négy koronás G monogrammal készült egy kéz munkája... De a bal felső külön szerzemény - azt erősebb vászonra készítették.

Kézbevaló kendő, keszkenő

vászonból, gyolcsból vagy más könnyű fehér kelméből készült, 20–40 cm oldalú, általában négyzet alakú kendő, amelyet vidékenként eltérő alakzatba hajtogatva nők viselnek a kezükben díszként, ünnepi alkalmakkor. Az ingvállas-mellényes viseletek elmaradhatatlan velejárója. A 15–16. sz.-ban az ilyen típus, európai reneszánsz úri viseletre is jellemző kézbevaló kendő, sarkán bojttal. Mo-on a 17. sz.-ban is viselték. Az akkori úri és a 19–20. sz.-i népi viseletekhez is annyira hozzá tartozik, hogy a halott kezébe is adnak egyet. Jellegzetes dísze a szélére varrt (többnyire horgolt) fehér csipke. A széléhez hímzés, rátét, sarkába a 19. sz. vége óta monogram is kerülhet. Templomba menet az imádságos- vagy zsoltároskönyvet bele szokták fogni (→ zsoltártakaró) a kézbevaló kendőbe. Tánc közben a férfi vállára fogják és időnként esetleg beletörlik arcuk verítékét. Legénynek, fiatal férjnek ajándékoznak hasonló (az Alföldön általában kerek) kendőt, amelyet a férfi zsebébe vagy derekára kitűz (→ jegykendő). M. Néprajzi Lexikon

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...