Képzeljétek, tegnap este - zsinórhorgolás közben - mire lettem figyelmes?
A Kék fényben bemutatták, ahogy a kalocsai büntetés-végrehajtó intézményben Richelieu-t varrtak a hölgyek...
Úgy a 28-29. perc között kell keresni őket...
Más! Zsuzsa csinálta ezeket a foltvarrásokat lábadozása során:
Sashikó - japán kézi foltvarrási technika - régi japán eredetű hímzési technika, mely erősítő öltések díszítő célú alkalmazásából áll. A szegénységben a kényszer szülte ezt a művészetet. A az elhasználódott
ruhadarabok A
különböző vidékeken más-más motívumkincs alakult ki.
Kezdetben a hagyományos japán öltözetek viseltes részeinek foltozása, ill. elszakadt részeknek a megerősítését szolgálta előöltésekkel, később kifejezetten díszítő célzattal készített hímzésszerű foltozás. A jobb részeket kivették, egymással bélelték, 2-3 rétegben egészen apró öltésekkel összevarrták ruhává vagy akár takaróvá. A fehér pamut fonal jellegzetes megjelenést kölcsönöz az indigókék japán viseletnek, de néha vörös fonalat is használnak a kiemelés érdekében.
Számos sashiko minta kínai eredetű, de többségüket maguk a japánok fejlesztettek ki. Katsushika Hokusai volt a legnevesebb festőjük, aki 1824-ben adta ki az Új minták tervezése c. könyvét, mely a legtöbb sashiko minta alapját képezte.
A B+ZS Stúdió több mint százféle mintát dolgozott fel kézimunka előnyomásra.
Sashiko (literally "little stabs") is a form of decorative reinforcement stitching (or functional embroidery) from Japan. Traditionally used to reinforce points of wear, or to repair worn places or tears with patches, this running stitch technique is often used for purely decorative purposes in quilting and embroidery. The white cotton thread on the traditional indigo blue cloth gives sashiko its distinctive appearance, though decorative items sometimes use red thread.
Many Sashiko patterns were derived from Chinese designs, but just as many were developed by the Japanese themselves. The artist Katsushika Hokusai (1760–1849) published the book New Forms for Design in 1824, and these designs have inspired many Sashiko patterns.
A Kék fényben bemutatták, ahogy a kalocsai büntetés-végrehajtó intézményben Richelieu-t varrtak a hölgyek...
Úgy a 28-29. perc között kell keresni őket...
Más! Zsuzsa csinálta ezeket a foltvarrásokat lábadozása során:
Kezdetben a hagyományos japán öltözetek viseltes részeinek foltozása, ill. elszakadt részeknek a megerősítését szolgálta előöltésekkel, később kifejezetten díszítő célzattal készített hímzésszerű foltozás. A jobb részeket kivették, egymással bélelték, 2-3 rétegben egészen apró öltésekkel összevarrták ruhává vagy akár takaróvá. A fehér pamut fonal jellegzetes megjelenést kölcsönöz az indigókék japán viseletnek, de néha vörös fonalat is használnak a kiemelés érdekében.
Számos sashiko minta kínai eredetű, de többségüket maguk a japánok fejlesztettek ki. Katsushika Hokusai volt a legnevesebb festőjük, aki 1824-ben adta ki az Új minták tervezése c. könyvét, mely a legtöbb sashiko minta alapját képezte.
A B+ZS Stúdió több mint százféle mintát dolgozott fel kézimunka előnyomásra.
Sashiko (literally "little stabs") is a form of decorative reinforcement stitching (or functional embroidery) from Japan. Traditionally used to reinforce points of wear, or to repair worn places or tears with patches, this running stitch technique is often used for purely decorative purposes in quilting and embroidery. The white cotton thread on the traditional indigo blue cloth gives sashiko its distinctive appearance, though decorative items sometimes use red thread.
Many Sashiko patterns were derived from Chinese designs, but just as many were developed by the Japanese themselves. The artist Katsushika Hokusai (1760–1849) published the book New Forms for Design in 1824, and these designs have inspired many Sashiko patterns.
