Nagyon érdekes dologra bukkant Csipke47 neccelő barátnőm. Most végre újra a csipke felé terelem a napló menetét:-). A csipkekészítésnek Horvátországban mára három jellegzetes hagyománya maradt fenn, amely UNESCO világörökségi védettséget is szerzett már 2009-ben...
Központjai - Pag, az Adria partján: 
- Lepoglava Észak-Horvátországban: 
A pagi tűcsipkével eredetileg egyházi
öltözékeket, terítőket és ruhadíszítéseket készítettek. Az eljárás során
pókháló-szerű alapot díszítenek geometrikus mintákkal. A készítés módját az
idősebb asszonyok adják tovább, egész éves tanfolyamokon.
A lepoglavai vert csipke orsókra
csévélt szálak összefonásával készül. A falusi vásárokban árusított
csipkeszalagokat gyakran alkalmazzák népviseletek díszítésére is. A csipkeverés
művészetét a Lepoglavában évente megrendezett Nemzetközi Csipkefesztivállal
ünneplik.
Az aloé-csipkét kizárólag a Hvar
városában élő bencés apácák készítik. Különlegességének a titka úgy vélem, abban van, hogy ma már csak egyedülállóan itt, friss aloélevelek belsejéből nyerik a
vékony, fehér szálakat, amelyeket kartonpapír-alapon szőnek hálózatos mintává.
Az így elkészült darabok a képek tanúsága szerint rendkívül jó kezelhetők. A jellegzetes kerek terítők közepe és a széle kétféle technikával készül. Először
Teneriffe- vagy más néven Sol-csipkét készítenek a sugarasan egy
középpont köré felcsévélt fonalak csipkeöltéssel való díszítésével egy
merev sík lapon. Ennek a szélét hurkolják aztán körbe soronként
tetszőleges szélességű rececsipkével oly módon, hogy a mintát egy
lépésben alakítják ki a csomózás révén. A Teneriffe technikával ugyanis a
kerek terítők méretét korlátozza az a nehézség, hogy a sugaras
elkészítés miatt a munka közepe nagyon megvastagszik a kereszteződő
szálak szaporodásával.
A csipkék valamennyi változatát
parasztasszonyok hozták létre kiegészítő bevételi forrás gyanánt,
készítésük beépült egy-egy terület kultúrájába. Fontos részét képezik a
hagyományos viseleteknek, és egy élő kulturális örökség bizonyítékai.
Ezért kérték a horvátok az örökségvédelmi címet, ami nagy presztízzsel
jár manapság. Irigylésre méltó nemcsak maga a tradíció, hanem az
átgondolt stratégia az örökségvédelmükben. 9 védett horvát elemet találtam az UNESCO szellemi kulturális örökség honlapján... Magyarországról egyedül a busójárás szerepel. Bár nemzeti kategóriában vannak még - talán épp most pályázott hagyományok is. Ez nem derül ki egyértelműen a honlapból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése