Átszelni félig egy félszigetet...

...nem semmi, mert az Ibériairól van szó, és az igazán köztudott, hogy II. Fülöp pont az ország közepébe, Madridba helyezte udvartartását ...

 Két nagy autós utat tettünk meg eddig spanyol földön Madridból - november végén Oviedóba, föl az északi Asztúria tartomány központjába mentünk, alig 50 kilóméterre a Viscayai-öböltől... Most pedig délnek vitt az utunk, túl Gibraltáron is, a Földközi-tenger partjára, majdnem a Portugál határra. E két út egymáshoz csatlakoztatva szinte szabályosan átszeli a félsziget nyugati egyharmadát észak-déli irányban... És ezek a kiváló minőségű és szinte mindenütt ingyenes autópályák nagyjából az ősi szekérnyomok vágányait követik...

Déli harmadát ma is Ezüst Útnak hívják -  Autovía De La Plata. Így nevezték a római Hispánia provincia egyik "főközlekedési útvonalát", melyeket minden tartományban kiépítettek; és ezek az ókori kövek úgy dacolnak az idővel, hogy Spanyolország elhagyatottabb vidékein még ma is végigvándorolhatunk rajtuk:

Ezüst-út - La Gran Ruta De La Plata                      Az Ezüst-utat már a római idők előtt kitaposták a keltibérek az Ibériai félsziget déli és észak-nyugati része között. Időszámításunk előtt a 2. században aztán a rómaiak leigázván őket saját know-how-jukkal és az őslakosok izomerejével olyan minőségű kőburkolatot hoztak létre, ami nemcsak itt, de szerte a római-kori Európában itt-ott fellelhető ma is...  Sok római kori híd, erőd, kilométerkő (gránitból) és “mansios” (az utazók megpihenőhelye) idézi fel. Még az újra 'divatos' zarándokutak is itt húzódnak.

                                                                      Az  Ezüst-út egy részén végigmehetünk úgy, hogy senki emberfiával nem találkozunk,  keresztül a tájon, gyalog vagy biciklivel, mindeközben a hihetetlen gyönyörű természet folyamatosan változik. Eredetileg Mérida és Astorga közt épült meg a római út, de ma a Ceuta és Gijón között feszülő többsávos  aszfaltcsík már eléri az 1060 kilométert... Ebből nekünk most 650-et sikerült teljesítenünk laza 6 és fél óra alatt. No, a TempoMat be volt kapcsolva, és a szombati kényelmes forgalomban nem kellett tartani a 120 km/órát!

Az út szinte leírhatatlan... Több tartományon is áthaladva szinte égövnyi változások tárultak elénk, hiszen egyenesen délnek mentünk, át La Manchán, Extremadurán le Andaluziába... Megpihenvén egy autópálya melletti városka szolgáltató központjában, már teljesen déli, andalúz hangulatot találtunk a január végi szürkeségben. Fehér, lapos tetős, egymáshoz lapuló házacskák, mediterrán növényzet... 
Ha bekandikáltam egy módosabb ház bejáratán, ez a patikatisztaság és színkavalkád fogadott. A több száz éves kőküszöböt azért kaptam le, mert ugyanolyan, mint a templom lépcsője. Ugyan hány láb, hány nemzedék csiszolta fényesre... Az Énekek Forrása (Fuente de Cantos) nevű városkáról kiderült utána olvasván, hogy nem egy porfészek: a most ötezer lakosú városban született Zurbarán, az ízig-vérig spanyol festő!