Extremadura - Andalúzia

Déli spanyol túránk két útja véletlenül úgy alakult, hogy jövet-menet nem is egy tájon vezetett végig. A GPS az Ezüst Út déli felét kínálta fel, ami a turisztikailag kevésbé frekventált része a földrésznek - Extremadura a Duero folyón túli területet jelenti szó szerint Kasztília szemszögből nézve.

Ezzel együtt kicsit az ismert területeken kívüli részt is jelenti, ami nem volt oly kiemelt jelentőségi a történelmi korok során, a Meseta, Madrid és Portugália között elterülő irdatlan, szélsőséges éghajlatú síkság. A móroktól való visszafoglalás után is elsősorban legeltetéssel foglalkozott a helyben maradó lakosság - kivéve a kalandor természetű utazókat, mint Francisco Pizzarro - Peruban az inkák, és Hernán Cortés Mexikóban az aztékok leigázója. Ők nem csak kollégák, hanem másodunokatestvérek is voltak.  
Lassan hagytuk el délnek a hatalmas fővárosi agglomerációt, és Cáceresben tértünk rá a mai értelemben kiépített Ezüst útra, ami hét végén szinte kihalt a mi M-7-esünkhöz képest - igaz az ingyenes, de jó minőségű autópályát végig követte egy másik főközlekedési út.

A Meseta kopárságát nemigen oldotta sem új domborzati, sem éghajlati tényező - csak az olajfa ligetek változatossága és kiterjedése fokozódott - többféle olajbogyó ültetvény váltogatta egymást, talán paratölgy is tarkíthatta ezt az egyhangúságot - de azzal még nem sikerült megismerkednem... Sok új olajbogyó ültetvényt is láttunk - Castíliával ellentétben - és természetesen legelésző marhacsordákat és birkanyájakat. Aztán kezdtek feltünedezni művelt táblák is:

A Fuente de Cantos - Zurbarán szülővárosa után változott meg mind a táj, mid az út. A néhol közepes minőségű - döcögősre kopó betonút után óriás tájékoztató táblákkal ellátott vadonatúj autópályával folytatódott az EZÜST ÚT. Óriásreklámok ugyanis nincsenek a spanyol utak mentén. Nem csak saját büdzséből épülhetett a nemzeti adósságállomány egy hányadát megtestesítő infrastruktúra - mégsem láttam egyetlen utalást sem a az "önzetlen " EU támogatásra!!! Nemes egyszerűséggel mindenütt nemzeti autópályának titulálják a transzparensek! Egyáltalán - semmilyen létesítménynél nem láttam dicsőíteni az Uniót! Zászló itt-ott van, de főleg nemzeti, tartományi és városi - úgyhogy nem is jutna hely a még nagyobb egység kalapolására! 

Nem akarok szereptévesztésbe esni - a tájról és a történelemről egy hagyománymentő blogban nem írok részletesen. Kölcsönveszem egy jó tollú utazó linkjét, aki a tetejébe jobban is fényképez nálam...

Mert nekem csak ilyen sikerül a suhanó autóból... Az út összes fényképe a képtáramban van.

Átjutottunk a Sierra Morena mord kövei között,vége a Meseta kietlen magasföldjének, és egyenesen a Paradicsomba érkeztünk... Nem csodálom, hogy a mórok olyan jól érezték magukat, hogy 700 évre befészkelték magukat. Hozták magukkal a pálmáikat, otthonosan berendezkedtek, és élvezték a Guadalquivir folyóvölgyének áldásait. Lassan narancsfa ligetek sakktáblái veszik át az uralmat, végre zöld minden! Spanyolország a túlzások földje - ha eddig nem is láttam csak magasföldet, hát Sevilla 10 m 'magasan'  van a tenger szintje felett... Ezért tudtak fölhajózni a kikötőjébe Eldorádó kincseivel megrakottan Cristobal Colón vakmerő követői... Az ókorban egész Cordobáig lehetett a téli hónapokban fölhatolni a Guadalquiviren...