Bálint nap - nálunk

A konzum-ízű Valentin-nap nálunk mindig számon tartott, ha nem is igazán megült ünnep volt. A parasztemberek nem ünnepelték magukat.
A névnap volt az ok az ünneplésre - illetve a néveste... Akkor jöttek el egy-egy koccintásra-pogácsára a közel lakó rokonok-ismerősök.

De február 14-e azért piros betűs a családi kalendáriumban, mert Édesanyámék esküvője volt azon a napon. 1943 télutóján - a nehéz "vizes esztendők" - nagy esőzések voltak, gyatra termés; háborús mozgósítás közepette...Az esküvő idején esténként már elsötétítés volt. Talán ezért tartották déli 12-kor az esküvőt, és azt követte a lakodalmi ebéd. Kiadó a lányos háznál nem volt, ahová a szomszédokat volt szokás elhívni és megvendégelni, akik így a lagziba nem voltak hivatalosak.

Az udvari kép az eljegyzési kosárral mutatja Édesanyámékat a városi házuk udvarán. A fönti keretben az ifjú pár a násznép kis csoportjával a templom lépcsőjén... A katonasapkás kis legény foltozott kabátban mosolyog a megörökítő lencsébe. Ilyen világ volt - legalább volt neki!
Épp most került elő a régi kép negatívja. Egyetlen riportkép készült az egyik szomszéd jóvoltából.