Unokatestvérem, akivel héten belül, sőt egy szobában születtünk(édesanyáink váltották egymást a szülészeten a kórházi szobában) is előszedte az örökségeit, és ő így fogalmazott: ereklyéim..
Ezek horgolt szélű keszkenők, zsebkendők - szintén leheletfinomak... Gyönyörű fénye van a horgolócérnának.
Kati édesanyja néha-néha fölhúzta, ünnepi alkalomra a horgolt kesztyűt... Ő polgárasszony volt, jobban adódott rá alkalom, figyelem...
Köszönöm Katinak! Ezek is vásárhelyi holmi!
Van egy FONÓ az "ezerszer áldott " nyolcadik kerület flaszterén, az Orczy tér szutykos utcácskájának kulturált szegletén, az itt felejtett remíz és a szebb napokat áhító szeszgyár kies telkének peremén. (Reménykedem 'e téren' - én emlékszem a Kévés-házak helyén tátongó gödörben úszkáló vadkacsákra! Bár fent még kivehető a mostani Baross utca sarok)... Az ÖLTÖGETŐ önképzőkör: mindenki hozza saját munkáit – mint régen a FONÓba – és tanulunk egymástól. Itt nyomon követhetők mesterkedéseink.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése