Horgolt elsőáldozó kesztyűcske

Vásárhelyről és a józsefvárosi Tisztviselőtelep sublódfiókjaiból is került elő egy-egy pár, általam csak elsőáldozós kesztyűnek nevezett horgolt kislány kesztyű. Én ugyan már nem vettem föl, ott a Viharsarokban, amint lopva lehetett csak hittanra járni a templomba... Álszent módon minden évben meghirdették ugyan az iskolai hittant, de senki nem merte beíratni a gyerekét, mert saját maga följelentését írta volna alá. Nem sok mindent félthettek akkor már az emberek, de mégis mindenki behúzta a nyakát...
Édesapám például párját ritkítóan nem lépett be a tsz-be. Dűlőszámra nem volt már egyéni paraszt a vidékünkön a 60-as évek végén. De ő is csak úgy tudta kicselezni a tsz mellett agitálókat, hogy miután saját tanyájukból kitelepítették, kis vargabetűt követően  átköltözött már hajlott korú apósáék tanyájába - istápolás-képpen is. Így folyton úton volt a régiből meghagyott birtokrész és az új kvártély között. Dűlőutakon jó tíz kilométer volt az út...Ha kint a földön dolgozott, a tanyában keresték - ott meg a nagyapám volt a "hajja kend-é" - így mondták régen a gazdát...
Ez persze azzal járt, hogy nem kaphatott nyugdíjat... Majd mikor jóval 60 fölött járt, akkor gyűjtötte össze a papírokat, hogy a tényleges katonai és a fronszolgálat, a fogság és az utolsó években feladott önállóság után a tsz.ben végzett éjjeliőrködés időtartama kitegye a tíz évet - a minimális nyugdíjjogosultsághoz. Így a halála után Édesanyám majd megkaphatta az özvegyi fél-nyugdíjat...