Édesapám születésnapja is ez az ünnep... Ma lenne 100 éves. Ebből nyolcvanhat évet megélt nem akárhogyan. Négy év elemi iskolát végzett és négy polgárit - csodálatosan rajzolt például. Később ő tervezte meg az épülő új istállót. 26 évesen meghalt a Nagyatya - így rá maradt gazdálkodás teljes gondja. ötven hold föld, valahol Vásárhely és szentes külterületének határán... Földmunkagépet tudott kezelni, így a katonaságnál sofőrvizsgát tett. Később maga korszerűsítette a gazdaságot, gépeket vásárol - hogy aztán az állam rátehesse a kezét.
Olyan jó működő parasztgazdaságuk volt, hogy a megalakuló tsz rögtön kiszemelte és elsajátította. Aztán ahogy '56-ban eltakarodtak onnan a betelepülők, visszament, hogy mentse a menthetőt. A tulajdonosi szemlélet hiányában tetemes rongálás fogadta. Persze tartósan nem maradhattunk a régi fészekben - újra fordítani kellett a kocsi rúdján. Így költöztünk anyai nagyapámék tanyájába, a székkutasi országútfélre. A szülőtanyánkat (mi persze már kórházban jöttünk a világra) a szántófölddel tették egyenlővé egy-két évtized alatt... Halastó, erdő, gyümölcsös, csatorna és az épületek elenyésztek - de még egy ideig az artézi kút ontotta a vizet - még a környék is odajárt vízért...
Ez a szüleim eljegyzési képe.
A visszafogott monogram az egyetlen dísz a sötétkék ruhán. Még természetesen megvolt nagyobbacska lánykoromban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése