2014. február 2., vasárnap

Ma Gyertyaszentelő Boldogasszony

A mai nevezetes napról:
Szűz Mária Jézus születése után negyven nappal bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomba. Az előírt áldozat felajánlásakor jelenlévő agg Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered a gyertyaszentelés szokása.


Jézus bemutatása a templomban (Giotto(1267-1337))

A hagyományos, magyar paraszti társadalomban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embereket. Keresztelésig az újszülött mellett világított, hogy ki ne cseréljék a gonosz, rossz szellemek . Amikor a fiatal anya először ment a templomba, az ún. egyházkelőre vagy avatásra, szintén szentelt gyertyát vitt a kezében. Gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe, hogy annak fényénél múljon ki a világból. Szentelt gyertya égett a halott mellett is. Mindenszentek napján és halottak napján, de más nagyobb ünnepeken, húsvétkor és karácsonykor is meggyújtották. Elterjedt hiedelem volt, hogy vihar, égzengés, villámlás és jégeső ellen szentelt gyertyát kell gyújtani.
Valószínűleg hasonló védelmi célzattal falaztak szentelt gyertyát az épülő házba is. A Szeged vidékiek a gyertyaszentelésről hazatérve a kilincsre is helyeztek egy kis darabot a gyertyából, hogy békesség legyen a házban. A gyümölcsfákat is megveregették a szentelt gyertyával, hogy bőven teremjenek. A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották vagy szalaggal átkötve a falra helyezték. Turán például a belüknél összekötött gyertyákat a szentképre akasztották. Az Ipoly vidéki falvakban többnyire három gyertyát szenteltettek meg, a kisebbet égzengéskor, viharban vették elő, a nagyobbak közül az egyiket a nagybeteg vagy haldokló kezébe adták. A szentelt gyertya Krisztust jelképezi. Egyes értelmezések szerint a viasz Jézus emberi természetére emlékeztet, a világosság istenségére.

Gyertyaszentelő Boldogasszony Napjához kapcsolódó időjóslások
Gyertyaszentelő nevezetes nap az időjóslásban is. Általában úgy vélik, ha február másodikán jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ezért "Gyertyaszentelőkör inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy a nap süssön".
A Mura vidéken úgy tartották: "Gyertyaszentelőkör, ha esik a hó, fúj a szél, Nem tart sokáig a tél."
Bácsszőlősön gyertyaszentelőkor egy versikét szoktak mondani az ünnep köszöntésére: "Itt a gyertyaszentelő A pincekulcsot vedd elő, Ha fénylik, ha nem, nem bánom, Majd búsulhatunk a nyáron. De most az nem való ide, Bort az asztalra ízibe! Ne légy szomorú és csüggedő, Mert itt a gyertyaszentelő!"
A Drávaszögben a tél várható hosszára jósoltak oly módon, hogy gyertyát szúrtak a földbe. Amilyen mélyen a sárba lehet dugni a gyertyát, olyan mélyen fog még fagyni a föld.
A Bács megyei Topolyán úgy tartották, hogy minél hosszabb jégcsapok lógnak e napon az ereszről, annál hosszabb kukoricacsövek teremnek majd. Legközismertebb a medvével való jóslás: ha ezen a napon kisüt a nap és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még negyven napig tart a hideg. Ha pedig zord idő van, akkor megrázza a bundáját és kinn marad.


A Gyertyaszentelő Boldogasszony napja azonos a rómaiak tavaszkezdő ünnepének idejével, de eredete a klasszikus görög időkbe nyúlik vissza. A Föld anyjának, a jóságos Démétér istennőnek a leánya, a bájos és fiatal Perszephoné egy szép napon a vidám  forrásnimfák társaságában virágot szedett a napfényben fürdő réteken. Amint éppen egy illatos nárcisz fölé hajolt, hirtelen megnyílt a föld és a sötét alvilág istene, Hádész egy mozdulattal megragadta Perszephonét és magával vitte birodalmába. A fájdalomtól félőrült édesanya jajongva kereste gyermekét. Mélységes bánatában gyászba borította a Földet is, mely nem  termett magot, a mezőn nem fakadt fű a legelésző állatok számára. Éhínség és nyomor szakadt az emberekre. Könyörgésére Zeusz  parancsot adott Hádésznak, hogy csupán az esztendő egy részében tarthatja magánál az időközben feleségévé lett Perszephonét. A verőfénybe fürdő tavasz és a termést fakasztó nyár egy időre visszaadja anyjának a gyermekét. Ez az ókori történet gyönyörű magyarázata az évszakok változásának, a sötétség és a fény, a fagy és a meleg örök küzdelmének.
A klasszikus görög világból sarjadó római mítosz a télutó ünnepének hőséül Faunust, az erdők és mezők vidám istenét tette. Ünnepén a papság a leölt áldozati állatok bőrébe öltözve, szíjakkal a kezében járta a városokat, megérintve velük a szerencséjüket ebben látó emberek vállát. Mivel a szíjnak latin neve "februm", ebből az időszakból február hónap elnevezése lett. Más magyarázat szerint a hónap nevét Februusról, a megtisztulás római istenéről kapta, ill. a hozzá kapcsolódó Februa ünnepről(febr. 15).
Áldott, szép napot!

 ,,Ma Gyertyaszentelő van, Mária,
és azt a Krisztust, aki bennem él, 

aki növekszik,

s még olyan kicsi,
mutasd be, kérlek, 
az Atyának.

Ma Gyertyaszentelő van, Mária, 
és azt a szívet, mely alig remél,
csak tépelődik, 
s a felét hiszi, 
tedd ki a Fénynek, 
a gyógyulásnak!" 

                                                                       /Szent-Gály Kata/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...