Sokszor hallani, idősektől, hogy "bezzeg az én időmben" nem volt még ilyen kiszámíthatatlanul szélsőséges az időjárás. Találtam rá két frappáns cáfolatot réges-régi telekről a családi följegyzésekből.
Férjem szépapjától maradt fönn Vásárhelyen egy - a család által csak "Pepita füzetként" emlegetett - régi irka. A borítóján az 1850-es dátum szerepel...
Kezdetben takácsmesteri intelmeket és utasításokat tartalmaz - később megjelennek a családi kalendáriumi, majd a legendáriumi följegyzések és bökversek. Két különleges bejegyzést találtam benne rendkívüli téli időjárásról. Lám, akkor is ugyanúgy voltak váratlan időjárási jelenségek:-)
1860dik évben januárius
6dik napján éjjeli öt órától kezdett
8ig való ólyan égzengés és
villámlás mint deréknyáron
szokott lenni és jég is esett ...
1872ik évben januárius 10-én elkezdte a hó
az
esést és esett 11ikén és 12ikén délben szűnt meg,
és nagy széllel, és lettek
ólyan hófúvásók,
hógy az ablakókkal egy szinbe vólt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése