A Szénásszekér-triptichon
Működésének középső szakaszában Hieronymus Bosch kedvelte a triptichon formájú kompozíciókat.De ezek nem oltárképek, és még egyházi témájú képei sem templomba készültek.
Ezek az egymáshoz kapcsolódó képtáblák a szárnyas oltárok kinyitható táblái voltak: becsukva a külső szárnyak az ábrázolás témájától elvonatkoztatva az emberiségnek szánt kinyilatkoztatást, a belső szárnyak pedig a természetfölötti titkokat jelképezi. A húsvéti/karácsonyi ünnepkör végén fordították ki a mozgatható belső szárnyakat.
Ezek az egymáshoz kapcsolódó képtáblák a szárnyas oltárok kinyitható táblái voltak: becsukva a külső szárnyak az ábrázolás témájától elvonatkoztatva az emberiségnek szánt kinyilatkoztatást, a belső szárnyak pedig a természetfölötti titkokat jelképezi. A húsvéti/karácsonyi ünnepkör végén fordították ki a mozgatható belső szárnyakat.
A Szénásszekér-triptichon egy flamand közmondáson alapul, mely szerint "a világ egy szénásszekér, amelyről mindenki annyit markol, amennyit csak bír". A korabeli németalföldi népi művészetben a fösvény kapzsiság szimbóluma volt, ezt fejtette ki Bosch is. A szekeret ördögök húzzák a pokolba, miközben a tetején a bűnösöket démonok csábítják, és senki nem figyel az angyalok imáira. A szekér körül tolongó tömegben minden társadalmi osztály képviselteti magát, az előtérben pedig az emberi bűnök sűrített összefoglalása tárul elénk. A triptichon bal szárnyán a Bűnbeesés és a Kiűzetés a Paradicsomból látható, a jobb szárnyán a Pokol. Az egész együttes meditáció a világ ostobaságai felett: mérlegelve eredetüket (bal szárny), kibontakozásukat (középkép) és végső következményüket (jobb szárny). A becsukott táblákon látható vándorló zarándok az élet útját szimbolizáló figura, aki közömbösen megy el a körülötte zajló bűnös cselekedetek mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése