Fénylő búzaföldek

  Tinnye.hu -Pintérné Csordás Anna: Búzaföld 

                  

Tóth Árpád: Fénylő búzaföldek között

Ha olykor lassú esti sétán

Az országút merengve páros 

Sor jegenyéjét messze járom, 

S mögöttem elmarad a város 

Megállít a nagy búzaföldek 
Ragyogása az esti napban, 
Nyújtózkodnak a sárga táblák 
Fénylőn, komoran, mozdulatlan; 

Valahonnan az erdőszélről 
Viszkető kis szelek sziszegnek, 
De keleti, ős lustasággal 
A nagy táblák alig zizegnek; 

Alszik a sűrű, jó magyar föld, 
S oly különös, ahogy mogorván 
Sütteti sok busa kalászát, 
Mint sörényét egy vén oroszlán, 

Mely idetévedt Európa 
Hegyei s tengerei közzé, 
S vadásznak rája ezer éve 
S ezer tőr és háló kötözné 

És már nem bánja. Elcsigázott 
Remek teste elnyúlt a napban, 
Már néki mindegy, várja sorsát 
Fénylőn, komoran, mozdulatlan; 

Vagy tán egy bősz ugrásra vár még? 
S kalászvillantó esti tűzben 
Nagy ős dühét forralja lassan, 
Félelmesen és egyszerűen? 

S majd talpa nagyságos ütése 
Végigrendül Európa hosszán, 
Mielőtt elalunna végkép 
Az Ázsiából jött oroszlán? 

Ki tudja? Ó, te furcsa, drága, 
Vad búval és bő vérrel ázott 
Komor magyar föld, csöndes este 
Megsimítom fénylő kalászod; 

Lásd, engem, kócos, bús jobbágyok 
Sarját, rég megtett gyermekének 
A finom, csábító Nyugat, de 
Láttodra egy-egy régi ének, 

Valami kancatej-szagú dal 
Lelkem ős pusztáiból följön, 
És jajgat a nap húnyó fényén, 

S meghal az esti búzaföldön.

Az egész természet meglódult ezen a korai tavaszon, és a vegetáció 1-2 hét előnyben van az átlaghoz képest. Nálunk is sárgulnak a búzák, de itt Spanyolországban már itt-ott meg is kezdődött. Vasárnap a repülőről néhány rendekbe kacskaringózó mintás táblát is láttam már. Az én fényképezőgépem sajnos nem alkalmas ilyesminek a rögzítésére...