"Homokrózsa" a döngölt padlón - Tanya 1

Mikor kislány koromban a tanyán Édesanyám föltakarította a földes szobát, kilyukasztott köcsögből folyó vízsugárral ő is így díszítette a korábban bemázolt padlót.  Nem neveztük különösebben sehogy se, csak locsolásnak, és lassan én is megtanultam, majd beszálltam a "locsolásba". Most rátaláltam a vásárhelyi könyvtár helytörténeti gyűjteményében, a fenti kiadvány sorozatban(Csongrád Megyei Tanács Művelődési Központja ) hogy ezeket a díszítéseket HOMOKRÓZSÁKNAK hívták, és nemcsak a mi vidékünkön használták. Én most csak a nálunk szokásos alkalmazást írom le.

Régente az asszonyok tanyán, falun és kisvárosban a lakóház döngölt padlóját rendszeresen gondozták, hogy repedésmentes, söpörhető, tisztán tartható legyen. Porosodását rendszeres locsolással igyekeztek megakadályozni. Ezt az enyhe nedvesítést egyúttal díszítő csíkok, minták földre csorgatásával végezték.

Homokrózsának nevezték ezt a dísz, az eljárást homokozásnak, homokszórásnak, locsolásnak. Különösen a ház belső helyiségeivel kapcsolatban figyelhető meg nagy gondosság, finom ízlésre valló törekvés és ennek megfelelően változatos díszítő eljárások. 

A 5. vízfolyásos mintát mi oldalazva készítettük, jobbról-balra haladva folyamatosan, tehát álló nyolcasokkal.

A döngölt földes padlót fel is szórták homokkal, majd söprűvel hullámot rajzoltak a homokba díszítésül... hogy védje a sáros, vizes csizmától, de egyúttal a lábbeliről ráhullott sárdarabokat a homokkal együtt könnyen össze lehetett söpörni és kidobni. Nyáron a kőkeménnyé száradt padlóra porfogóként öntözték a vízvirágokat. Az eljárás rendszerint két szakaszból állt: előkészítésből és díszítésből. Az esetek nagy többségében ugyanis először a döngölt földes padlót vízzel vagy vízbe kevert színező és tartósító, tömörítő anyagokkal, mint pl.  sárgaföld, lógané, tehéntrágya, trágyalé, sovány tej, felmázolták. Ritkábban csak felseperték a földet, vagy szitából homokkal vékony rétegben felszórták. A felmázolt földet száraz homokkal, a csak felsöpörtet pedig vízzel díszítették. 

A 7. csigavonalas mintát is locsoltuk, de szebben - nehezebb is. Ez Édesanyám mintája volt, a Mama inkább nyolcasokat kanyarított.

A díszítés eszköze kilyukasztott cserép volt. A díszítésként alkalmazott minták és motívumok különösen a Duna–Tisza közén és a D-Alföldön feltűnően élénkek: geometriai elemek (kocka, kör, háromszög stb.), de a legtöbbjük más népművészeti ágakban is használt motívum, a természetes környezetből ellesett minta (pl. ház, szőlőfürt, rács, lánc, bútor stb), vagy olyan közismert figura, mint a vizes nyolcas és ezek kombinációi. A díszítés egy helyiségen belül lehetett azonos mintájú... A díszítést derékban kissé előrehajolt testhelyzetben végezték, jobb kézben tartva a munkaeszközt, és a kar természetes mozgását követve, jobbról balra történő lengető mozdulattal formálták a mintát, gyakran megszakítás nélkül készült el egy helyiség. Ha a díszítő mintát váltott, bal kezének mutatóujjával befogta a locsolóedény nyílását. 

Szitával való díszítés, homokozás esetén a szita aljára kivágott papírformát helyeztek el, pl. csillag alakút, és a földhöz óvatosan ütögetett szitából kifolyó homok így a földön csillagformát ábrázolt – de ezt nálunk nem alkalmaztuk.A homokrózsás díszítőművészetnek a hazain kívül bulgáriai, lengyel, holland párhuzamai ismertek.