Rececsipke főkötők - 1

A népművészetben, elsődlegesen a viseletekben alkalmazott rececsipkéket kutatom a vásárhelyi necckészítés múltjával kapcsolatban.
Leggyakoribb - általunk is ismert, ránk maradt - rececsipke a főkötőkben fordul elő. Országszerte elterjedt lehetett - írásos följegyzések vannak róla, de többnyire már kikopott a viseletből. Legszebb darabokat a dél-alföldi tót nemzetiségi falvakban egész az 1940-50-es évekig használtban voltak. Ezek a zárt közösségek hűen tartották hagyományaikat.
Nagybánhegyesről, a  határszéli békés megyei községből Illés Károlynénak van egy 17 darabos gyűjteménye. A lánya, Vanda dolgozta föl az anyagot, maga is utánajárt a "terepen"a témának, és még gyarapította is az anyagot. Néhány mintát  átvitt terítőre is varrott rece formájában. Ezekről ugyan nincsenekt képeim, csak egy jellemző eredeti főkötőt tudok mutatni.

 

A kontyfedőhátul három rececsík, melyeket hosszában dolgoznak össze különálló kis szalaggal vagy mintás recehálóval csomózzák össze. Elöl egy homlokpánttal alakítják ki a sapka formát.  A középső kontyfedő hossza igazodik a haj hosszúságához-dús voltához - és alul egy szalaggal összefűzik. A rececsíkok mintázásában a vászon- és tömőöltések mellett a szálvezetéses minták a jellemzők. Gyakran a részek összedolgozása is így történt - ebben az esetben is.
Békés mezővárosban, ahol módosabb polgárasszonyok is éltek, már díszesebb főkötőket viseltek. Az ún. nagyfőkötők gyöngyös, szalagos kivitelűek, rafináltabb szabással készültek.

 

A tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban őrzött főkötő. 1870 körüli lengyeltóti subrikás, fehér-sárga hímzésű főkötő.

Sárközi recefőkötő. szintén régen 'kiment' a divatból - két darab van belőle a Néprajzi Múzeumban. Később, ahogy Sárközt lecsapolták s a nép meggazdagodott, "kiszínesedett" a viselet és díszes hímzett főkötőket használtak a színes, szalagokkal, paszománnyal ékesített brokát öltözethez...