Az ember felnőttként már nemigen szerez életre szóló barátságokat. Ennek dacára Juditot néhány éve ismertem meg - jobban mondva "megörököltem". Magányosan élő öreg tanár-barátnőmnél akadtam vele össze néhanapján - mi ketten látogattuk csupán... Mária néni halála után melegedtünk össze, ki tudja hogyan? Nem volt senkije, így most közösen ápoljuk emlékét - egy tündér volt...
Az ő lelke is benne van csöppet ebben a szelencében - mert köze van kézműves vonzalmamhoz is... Szép horgolásokat láttam múzeumszerű lakásában, és akkor kezdtem újra a kézimunka felé fordulni. Aztán amint felújítottuk politúros bútorainkat, lassacskán előkerültek otthon is a kis horgolások, terítőcskék... Tőle örököltem két pici neccmunkát, és néhány horgolt és vert csipkét! A horgolásokat 100-as cérnából, és saját kezűleg készítette ám!
Ez a múlt, ami a szelencében lapul... Mi lesz a jövő? Mi tölti meg? Talán Judit kilenc unokájának képei kerülnek bele. Mert ő ezer éve "nem dolgozik, csak" a gyerekeinél inspekciózik.
Könnyű neki, gondolhatja, aki csak azt tudja, hogy hat gyereke van! Csakhogy még három családtalan fiút spánzol...
MankaMintával, algériai szemöltéssel készítettem a szelence díszítését. De csak most jöttem rá, hogy a takácsvászon alkalmas lett volna gyémántszem öltésre is...ami mutatósabb. Ez a minta algériai öltést írt elő, de most elkezdtem egy kis tűpárnát aidára gyémántszem öltéssel ... ott jól jönnének a köztes szálak. Bölcsebb lett volna fordítva kiválasztanom az alapanyagot! Most már tudom...Cathleen-nel jól meghánytuk-vetettük ezt a Fonóban.
Nagyon szép a dobozod így is! De ezt mondtuk tegnap páran és párszor!
VálaszTörlésSzép lett ! Örülök, hogy felhasználtad a mintát!
VálaszTörlésMinden jót kívánok a barátnődnek.
Manka
Szép ez a dobozka... de nekem tetszik maga a történet is..
VálaszTörlés