2012. március 1., csütörtök

Nem, nem állatkert!

 Nem, nem mentem át kisgyerekbe, ez nem az állatkert!!! Múzeum? Nem! Szabad a gazda?  Vadászati kiállításon jártam ma... Néhány magyar kiállító is szerepelt a magyar standon - éppen Nógrádból, a Mezőföldről, Soponyáról és Tamásiból. Álmélkodtam a kitömött vadak tömegén, és azon a pazar színvonalon, amivel képes az ember a kiszámíthatatlan, de szinte védtelen vadakat leteríteni... Pl. a csigás íjról még sose hallottam - pedig még kafferbivalyt is lehet vele lőni.

A legmeghökkentőbbazonban ez a néhány kezes jószág volt: a mallorcai sas és sólyom a gazdájával. A jóval kisebb, de éppoly vérmes sólyom is békésen tűrte béklyót... Mert természetesen le van kötve a lába mindegyiknek, de a csőrük szabad!  A markolása 50 kg!
Nem tudtam azt sem, hogy mitől verhetetlen a damaszkuszi acél:
így nevezik Damaskus szíriai városról az igen kemény és hajlékony fémet, mely különböző keménységű acél, v. acél- és vaslemezeknek v. rudaknak összekovácsolásából áll elő. Az ilyen acélból készített pengének a fölszínén gyönge sav maró hatása alatt többféle árnyalat keletkezik, amennyiben a savtól kevésbé megtámadott keményebb fém sötétebb marad, a jobban megtámadott puhább fém ellenben világosabbá lesz.

  Láttam néhány elképesztő alkalmazást is.  

A külön bejáratú vélemények a vadászatról: most, mikor már passzióból ölik meg az állatokat, már-már az extrém sportok mellé sorolom. Persze van egy bizonyos 'vadgazdálkodási' vonatkozása is, de azzal sokszor és sokat visszaélnek... Az egyenesen visszataszító, hogy pénzes európaiak élményhajhászás céljából gyűjtik egzotikus vidékek ritka trófeát...
Olyan steril, túlszabályozott és agyonbiztosított világot alkotott az északi félteke embere, hogy sokan a keménységet, férfiasságot és a veszélyek kihívását ugyanolyan szolgáltatásként szerzik meg, mint mi mindnyájan a mindennapi szükségletet... Akiknek a munkája, élete fényűző körülmények közt természetellenes kényelemben folyik, kiéheznek a szervezett és mesterségesen kialakított veszélyhelyzetekre... Az már mellékes, hogy sok helyütt a szegény rétegek, országok a saját pótolhatatlan, általuk még megőrzött értékeiket bocsátják így áruba - mert olykor rá is szorulnak...

2 megjegyzés:

  1. Sajnos a probléma komplexebb annál, hogy egy ilyen rövidke leírásban választ találj rá. Véleményem szerint ezen a területen is az agyatlan kapkodás a jellemző.
    - vadgazdálkodás:
    Jelen formájában inkább az erdőben történő állattenyésztés lenne a helyes kifejezés.
    - vadászat mint extrém sport?
    Ha betartják a szabályokat veszélytelen. Mármint a vadászra nézve...
    - Elefántok
    Nos az agyatlan védelemnek köszönhetően az elefántok túlzott mértékben elszaporodtak, és iszonyatos károkat okoznak. Tehát csökkenteni kellene (ma már) a számukat (bár nem vagyok híve, de ki kellene lőni jó néhányat), s amikor elértek egy egészséges egyensúlyt akkor kordában tartani a szaporodásuk (fogamzásgátlás)
    - oroszlán
    Körülbelül az elefánttal egy kategória
    - orrszarvú
    Ebből viszont tényleg kevés van :-(

    Ennyit a távoli kontinensekről, elsősorban itthon kellene rendet tennünk...
    Alapvetően a hagyományos értelemben vett vadászatot nem szeretem. Ahogyan a háziasított állatok által végzett vérengzést (rókavadászat) sem, az ugyanis még a kutyaviadalnál is embertelenebb.
    Viszont a cserkelést, "vad"állatokkal végzett vadászatot (legyen az solymászat vagy vadászgörény alkalmazása) igen.

    Bocs, hosszú lett.

    VálaszTörlés
  2. Nahát, Tamásiból is volt kiállító:-) Érdekes lehetett.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...