Az eheti Fonóban Erzsike gyönyörködtetett bennünket családi gyűjteménye darabjaival ... Volt köztük azsúrozott és vagdalásos hímzés, kötött, levegőben varrott, horgolt és mindenféle kombinált csipke... egytől egyik leheletfinomak ... Ooooooooolyan szépek!
Végre megint tanulhattunk valamit Zsuzsától! Mert tőle van mit ellesni! Megmutatta a borsócakkot most készülő kalocsai terítőjén. A lyuksor díszítése az egyszerű lyukhímzésnél mutatósabb:
Borsólyuk: olyan beszegési mód, amely egymáshoz kapcsolódó kis körök sorából áll. Minthogy ezek a lyukak általában borsószem nagyságúak, vagy valamivel nagyobbak, ezért borsólyuk néven ismeretesek. Két változatát láttam az irodalomban:
- A hímzést úgy kezdjük, hogy a kis köröket előöltjük (a. ábra), majd az anyagon befelé eső félköríveket egymással összekapcsolva kihímezzük, az anyag széle felé eső félköríveket pedig ugyancsak egymással kapcsolódóan huroköltéssel, slingeléssel kivarrjuk (b.ábra) - írja Lengyel Györgyi.
- A mi Zsuzsánk azonban hangsúlyozottabb szegélyt készít. Ezt a belső íveken oda-vissza haladó előöltésekkel éri el. A külső íveken pedig láncszemsorral halad végig folyamatosan. A sűrűbb alátöltéssel még domborúbb, egész borsószerű cakkot kapunk. A belső ívtől kifelé halad a munkával.
Azt lehet tudni, hogy a kollázson a legelső terítő milyen csipke? Amelyiknek olyan tulipános sarkai vannak. Nem tudom beazonosítani:( Csodaszép!!
VálaszTörlésMeg ez a borsólyuk levett a lábamról:)
Hát az a családi gyűjtemény lélegzet elállító!
VálaszTörlésLátom, érdemes volt megmutatni, Laucica és Beáta!
VálaszTörlésA legelső levegőbe varrott csipke lehet - mi is tanakodtunk fölötte. Olyasmi típus, mint a halasi csipke is, csak vászonra készítik. Először a kontúrokkal kialakítják a mintát, aztán pedig a kivagdalt részeken kitöltik csipkeöltéssel.
Beteszem új bejegyzésben külön ezt a remekművet!