Kiskert az erkélyen

Itt erődszerű, robosztus balkonok, lodzsák vannak - azt hiszem, a nyári forróságot elé igyekeznek így is külső akadályt emelni. Ezeken az erkélyeken szerencsére terjedelmes növényládák férnek el: nagy is a balkonnövények kultúrája. Ilyet örököltem én is, egy hatalmas beépített kőtartállyal és négy tágas eternitszerű vályúval. A kőláda ugyan valóságos hőcsapda - úgy fölmelegszik, hogy egész éjjel tudja csak leadni a melegét... Azért a leander átvészelte benne az egy hónapos szabadságot...
Már egy hónapja - érkezésem óta méregetem, hogy vissza kéne metszeni máris - ma megerősítettem magamat és megtettem. A kis hajtásokat nem bírtam ki, hogy vízbe ne tegyem, de semmi reményt nem táplálok irányában. Így a vegetációs idő végén biztos nem hoz gyökeret:-( de egy poharat megér a kísérlet).

                    

A muskátlikat irgalmatlanul kitakarítottam - nagyon nyomorúságos állapotban voltak, meghálálták a törődést, mostanra szépe kizöldült és néhány bimbó megjelent... Vajon mi lesz velük? Ki tudnak még virágozni? Itt kb. egy hónappal később indul a fűtési szezon. Most hűvösre jár, de remélek még ndián nyarat... Annyi itt a dél-amerikai...

A kis szilfácska is nődögél... látszik a hasonlóság Bálint gazda mezei szil képével:

Itt az utcánk ugyanis tele van szilfával - ezért került ide egy kis magonc. Pedig otthon alig látni szilt... vagy 45 éve...
A hazánkban is őshonos, óriás példányokra növő szilfa az egész északi félteke mérsékelt égövében elterjedt.Magyarország különböző emlékfái között is számos szilfa akad:

• Leghíresebb a balatonakarattyai Rákóczi fa, melynek kerülete 750 cm volt. Sajnos már elpusztult, és elnevezésének sincs valós alapja.
• Csákváron van egy 490 cm kerületű, 300 éves példánya,
• és Vértessomlón egy 340 cm kerületű, 220 éves.

Az európai szilek nagy részét azonban néhány év alatt kiirtotta  a szilfavésznek nevezett gombabetegség. A kórokozót a szíjácsszú terjeszti, de a közeli növények a szomszéd gyökérzetétől is megfertőződhetnek.
Emlékszem még gyerekkoromból erre a szörnyű jelenségre!!! Édesapám mesélt róla, és ismertem még kicsi lányként óriási szilfákat!

1918-ban hurcolta be az ember Ázsia keleti területeiről ezt a gombafajt, amely Európában Hollandiából kezdte európai pusztítását. Míg a kelet-ázsiai szilfa fajokban egy öngyógyító koevolúciós folyamatban kialakult az ellenálló képesség a gombával szemben, addig az európai fajoknál óriási tömegekben pusztított. Európából jutott tovább a gomba 1928-ban Amerikába. A 20. század közepére a fertőzés mértéke csökkent. Az 1960-as években került vissza egy új, agresszívabb gombatörzs Amerikából, amely az addig rezisztens növényeket is megfertőzte.