Százezernyi sírhantra nem került virág

 

A 13 aradi vértanú:

Aulich Lajos (Pozsony, 1793) német származású volt, magyarul nem is tudott, de a magyar alkotmányra tett esküjét végig megtartotta.
Damjanich (Damjanić) János (Staza, 1804) szerb származású honvédtábornok volt. Legendássá váltak élete utolsó mondatai: „Azt gondoltam, én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!”
Desewffy Arisztid (Csákány, 1802) már nyugalomba vonult császári katonatiszt volt, mikor a szabadságharcban szerepet vállalt. A szerbek ellen küzdve bátorságával kitűnt többek között az 1849. augusztus 5-ei szőregi csatában.
Az örmény Kiss Ernő (Temesvár, 1799) ugyancsak a szerbek elleni harcokban tűnt ki. Földi maradványai az eleméri katolikus templomban nyugszanak.
Knezich (Knezić) Károly (Veliki Grđevac, 1808) horvát származású. A császári-királyi hadsereg tisztjeként esküdött fel a magyar szabadságharc eszméjére.
Lahner (Láhner) György (Necpál, 1795) hadapródként kezdte pályafutását, halála előtt viszont már jelentős szerepe volt a honvédség fegyver- és lőszerellátásában. Ötvennegyedik születésnapján végezték ki.
Lázár Vilmos (Nagybecskerek, 1817) a császári-királyi hadsereget elhagyva évekig civilként dolgozott, majd a szabadságharc kitörésekor beállt a honvédségbe. Karánsebesnél esett fogságba.
Leiningen-Westenburg Károly (Ilbenstadt, 1819) német főnemesi származású honvéd tábornok, aki a törökbecsei Sissányi Erzsébetet vette feleségül. Előbb a szerbek ellen harcolt, majd a tavaszi hadjáratban, Buda bevételénél tűnt ki. Törökbecsén 1911-ben szobrot állítottak neki, amelynek avatásán megjelent lánya és unokája is.
Nagysándor (Nagy-Sándor) József (Nagyvárad, 1803) Buda ostrománál személyesen vezette rohamra katonáit.
Poeltenberg Ernő (Bécs, 1808) osztrák származású honvédtábornok, aki noha nem is tudott magyarul, csatlakozott a magyar szabadságharcosokhoz. A bitófa alatt ezt mondta: „Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni!”
Schweidel József (Zombor, 1796) osztrák nemességét cserélte fel magyar honvédtábornoki címre.
Török Ignác (Gödöllő, 1795) a forradalom előtt császári és királyi mérnökkari tiszt volt. A hadbíróság előtt magyarságával igazolta a tettét: „Lelkiismeretem felment engem.”
Vécsey Károly (Rzeczniów, 1803) császári és királyi huszár ezredesként lépett a magyar honvédek soraiba. Ő volt a bécsi Magyar Nemesi Testőrség utolsó parancsnoka.
Az aradi vértanúk sorsában osztozott az első felelős magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos gróf (Pozsony, 1807) is, akit Haynau kötél általi halállal büntetett ugyan, de sikertelen öngyilkossági kísérletét követően mégis golyó által végezték ki Pesten, ugyancsak október 6-án. 1870. június 9-én temethették el nyilvános tiszteletadással, majd 1874. május 26-án helyezték el a Kerepesi temető mauzóleumában. Kivégzésének helyén 1926-ban avatták fel az örökmécsest.

forrás

A szabadság ügyéért számtalan közkatona is életét adta. Sokuk nevét valahol emléktábla vagy sírkereszt jelzi, de emlékezetünkben gyújtsunk mécsest mindazokért, akik a szabadságért vívott csatákban emberfeletti helytállásról tanúskodtak.

Mert ...Százezernyi sírhantra nem került virág...                                  Kormorán: Harangok dala