Öles léptekkel közelít az ősz

Kimondottan kegyes hozzánk az ősz  - amint kiteszik a lábukat a vendégeim, rögtön megerednek az ég esőcsatornái, hol csepereg, hol záporoz - és lehűl a levegő. Harmadjára tapasztalom ezt, és hét végére pusztán 1-2 fokot ígér a meteorológia...
Szinte érzem, ahogy nyeli ez a kitikkadt föld az esőt................ Talán otthon is esett már annyi, hogy legalább a földmunkákat el lehet végezni...
Nem kezdődött újra a házunk kertjében sem az önműködő hajnali locsolás a szeptember végi esők óta - hiszen ilyen takaros kis fű nőtt az elhagyott utcarészen is:

Azt mondják, itt november elején-közepén kezdenek fűteni, noha a munkahelyeken már megvolt a próbafűtés - mi még nem kapcsoltuk be. Mire ugyanis kivergődik a nap a felhők közül, délre kelvén még mindig perzselő ereje van - ahogy másfél órát késik a napfelkelte, úgy tolódik délutánra a hőmérsékleti maximum.
Most azonban felhős idővel fenyegetnek, bár akkor meg nem olyan erős a hajnali lehűlés. A balkonmuskátlik gyönyörűek - és vajon milyen gazok bújtak ki a ládákban?

 

Akár csukott szemmel találgathattatok volna, mert bizony-bizony akárcsak otthon, a jól ismert TYÚKHÚR az, ami itt bujkál a kaktuszok között! A szomszédos gyomocska is ismerős, de nem tudom a nevét - alighanem apró nefelejcskék virága lesz... A vízcsepp-gyöngy nem csupán harmat - a múlt hajnalokon is előfordult egy kis eső...

 

Nyáron biztos voltak itt tátikák is (nálunk így hívják az oroszlánszájat), mert az is szorgalmasan nődögél.

 

És lesz egy szál mentám is...

Szegény bougenvillea fázósan vacoghat - még most is így pompázik, nem verte le az eső:

Kíváncsi vagyok, hogy mikor fogják bementeni... Vagy kin teleltetik? Van egy nagy ágas-bogas tő, ami összekapaszkodott az illatos lonccal - azt nehéz onnan kibontani, pedig szintén dézsában áll...

Elég szőrös szívű a kertész, mert a portásfülke hűvösében kucorog a jobb sorsra érdemes narancstő is:

Nem kap itt elég napot-meleget; megrohadt az a szép gyümölcs! Hogy örökbe fogadnám!