Ilyen néven illették hajdan eleink ezt a hónapot. Amikor ugyan még kemény is lehet a tél, de az ember mindig előre tekint... Még Magyarország déli részét fedi némi hótakaró - és Madridban épp ma szállingál először a hó!
Most, februárban jutott eszembe megint Bodony, ott is a Kincsesház, és benne Gál Krisztina verses hónap-köszöntő festett csempéi. Ezzel köszöntöm ezentúl az új hónapot.
Február 3-a a kultuszban, névadásban, népszokásokban oly népszerű legendás Szent Balázs napja. A hagyomány szerint örmény volt, a kisázsiai Szebaszté püspöke volt. Számos csodája ismeretes. Egy nap egy rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és a szálkát eltávolította a torkából. A püspököt az üldöztetések idején egy hegyi barlangban vadállatok őrizték és kezes bárányként hajlottak szavára. A római helytartó elől azonban azok sem menthették meg, mert a szent nem engedte harcolni őket. Így 316 táján kivégezték. Előbb kenderrost-fésülésre szolgáló gerebennel vagy a len, gyapjú kifésülésére való vasfésűvel félholtra kínozták, majd vízbe fojtották.
Szent Balázs elsősorban a torok, a kikiáltók, énekesek védőszentje, utalva a halszálkától megmentett gyermek legendájára. Még a múlt század első harmadában is dúló torokgyík (diftéria) ellen az anyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napon ma is templomba viszik a gyerekeket, hogy a pap elmormolja a Balázs-áldás szavait, miközben a torkukhoz tart két keresztbe tett vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát. Ez a balázsolás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése