Hadi emlékezet - a nagy háború centenáriuma

Mielőtt idekerültem Madridba - talán védekezési reflexként - nemcsak elvégeztem a Hagyományok Háza "Népi játszóház vezető képzésének" kétéves tanfolyamát, hanem belesodródtam egy ottani társam buzdítására a Magyar Néprajzi Társaság Önkéntes Gyűjtő Szakosztályába is. Most innen Madridból végzem ennek a mozgalomnak a pályázati levelezését és  szerkesztem is honlapjának egyik menüpontját és FB-oldalait. Így nemcsak a kézműveskedéssel tudom hasznosítani nyugdíjas "külszolgálatomat"...
A szakosztály munkája nagyon lelkesítő számomra, mert a vérbeli néprajzosok saját, nem a munkájukhoz kapcsolódó kutatásai mellett a hasonszőrű "önjelölt " helyi történettel foglakozók találhatók itt egy szervezetben.
A szakosztály által kiírt idei Tradíció Néprajzi Gyűjtőpályázat kiemelt témája a centenárium kapcsán az első világháború tragikus emlékezete. Én is találtam néhány éve a nagyapámék hagyatékában egy elsárgult noteszt, amit az avtováci (Hercegovina) - valószínűleg tényleges katonai szolgálata alatt hézagosan vezetett. Katonai parancsok és szakmai leírások váltogatják egymást korabeli, aktuális tréfás versecskékkel - mint amiket gyerekkorunkban csasztuskáknak neveztünk... Amolyan tipikus katonai gúnyversikék, amik ma már kultúrtörténeti érdekességnek, sőt olykor kordokumentumnak számítanak. Pláne egy parasztember tollából, aki a Dél-alföldi tanyavilágból egyedül akkor szabadult ki a nagyvilágba - hisz az még a teljes Osztrák-Magyar Monarchia színes nemzetiségi környezetét jelentette.

Most emlékezünk meg a "nagy háború" kitörésének centenáriumáról. Két hete az említett pályázat értékelése is lezajlott, amiről még majd beszámolok. De jómagam a kis füzet dokumentumait soványnak ítéltem egy dolgozathoz, ám a tavasszal mégis - megkésve - előkerült anyai nagyapám és két  testvérének  a háború ideje alatt hazaküldött teljes levelezése! Mivel az egyik testvért súlyos fejlövéssel végül leszerelték, a másik pedig vásárhelyi szóhasználattal "odamaradt" a háborúban, nagyon érdekes kép alakulhat ki, mire sikerül majd átrágnom magam az arasznyi élére állított tábori levelezőlapok elmosódó tintaceruzás feljegyzésein. Ehhez persze legjobb volna hazaköltözni - de most ez még várat magára... 93 éves Édesanyám, akivel halálukig együtt éltünk a nagyszüleimmel, nehezen válna meg ettől a paksamétától - ami eddig is a sublót legmélyén lapult!!! Én sose láttam korábban...

Most a "Tata" katonai igazoló lapjával emlékezem a centenáriumra, amit ugyan a második háborúra készülő hadsereg adott ki 1939-ben, ahova aztán nem kellett már bevonulnia... De szerepel benne a hároméves tényleges katonai szolgálat és az I. világháborúban letöltött újabb négy év! Ami összesen 87 hónap, azaz 7 év 3 hónap! Ő ugyanis amint 1913. decemberében leszolgálta a három évet, a most felidéződő szarajevói merénylet után az elsők között besorozták a 46. sz. gyalogezredbe Szegedre...

Az 5-8. intelem figyelemreméltó!!!

Az adatokban pontatlanul szerepel édesanyja, Somosi Klára neve...

A leszerelőparancs 1913-ból:

Balkoni jelentés

Még mindig tanulnom kell az itteni klímát... Elég gyászos a mostani jelentés - ezért nem is siettem vele...
A kétheti távollétem alatt teljesen kiszáradt az a cserepes golgota-virágom, amit kint hagytam a balkonon. A szélesebb vályúba ültetett kibírta azt az öt napot, amíg egyikünk sem volt itthon. Három tényezőt nem kalkuláltam be: az egyik, hogy a kicsi porózus agyagcserépben hirtelen kiszárad a föld, ill. ez a balkon nem túl forró ugyan, de nagyon SZELES, ami fokozza a kiszáradást. Ráadásul rossz vízmegtartó képességű maga a kerti föld is. Semmi baj nem lett volna, ha egyszerűen beviszem a cserepet a lakásba - és már óriási bimbó csüngött rajta!!!
Az orchideám szerencsére sikeresen dacol a gyapjas tetvekkel - bár még nem tettem semmi óvintézkedést sem. A tetvek ugyan roppant élvezik a virágokat - most a szirmok tövét szívják, némelyik még a kelyhecskébe is bemászik. Ezeket rendre leszedem, összenyomom - de még csak most vettem új fakérget a talajcseréhez.

A muskátlikkal nem büszkélkedem - nagy volt a hőségtávollétünkben, június első napjaiban...Az átültetett körömvirág a keskeny vályút is bírja - de nem lesz házpásztorom augusztusban!
Tavaly a hónap félidejében voltak vendégeink. akik locsolták a virágokat...

Gyulaffy Napok július 11-12-13

1 tálca sütemény = 1 Napijegy
Szeretettel fogadunk házilag készített süteményeket a XI. Gyulaffy Napokon is! Fáradozását 1 db rendezvényi napi jeggyel jutalmazzuk!
Sütési szándékát kérjük, előre jelezze az alábbi elérhetőségek valamelyikén:
Bartháné Vers Rita:
Mobil: 06/20 3792606,
E-mail:bvrita@t-online.hu

Fénylő búzaföldek

  Tinnye.hu -Pintérné Csordás Anna: Búzaföld 

                  

Tóth Árpád: Fénylő búzaföldek között

Ha olykor lassú esti sétán

Az országút merengve páros 

Sor jegenyéjét messze járom, 

S mögöttem elmarad a város 

Megállít a nagy búzaföldek 
Ragyogása az esti napban, 
Nyújtózkodnak a sárga táblák 
Fénylőn, komoran, mozdulatlan; 

Valahonnan az erdőszélről 
Viszkető kis szelek sziszegnek, 
De keleti, ős lustasággal 
A nagy táblák alig zizegnek; 

Alszik a sűrű, jó magyar föld, 
S oly különös, ahogy mogorván 
Sütteti sok busa kalászát, 
Mint sörényét egy vén oroszlán, 

Mely idetévedt Európa 
Hegyei s tengerei közzé, 
S vadásznak rája ezer éve 
S ezer tőr és háló kötözné 

És már nem bánja. Elcsigázott 
Remek teste elnyúlt a napban, 
Már néki mindegy, várja sorsát 
Fénylőn, komoran, mozdulatlan; 

Vagy tán egy bősz ugrásra vár még? 
S kalászvillantó esti tűzben 
Nagy ős dühét forralja lassan, 
Félelmesen és egyszerűen? 

S majd talpa nagyságos ütése 
Végigrendül Európa hosszán, 
Mielőtt elalunna végkép 
Az Ázsiából jött oroszlán? 

Ki tudja? Ó, te furcsa, drága, 
Vad búval és bő vérrel ázott 
Komor magyar föld, csöndes este 
Megsimítom fénylő kalászod; 

Lásd, engem, kócos, bús jobbágyok 
Sarját, rég megtett gyermekének 
A finom, csábító Nyugat, de 
Láttodra egy-egy régi ének, 

Valami kancatej-szagú dal 
Lelkem ős pusztáiból följön, 
És jajgat a nap húnyó fényén, 

S meghal az esti búzaföldön.

Az egész természet meglódult ezen a korai tavaszon, és a vegetáció 1-2 hét előnyben van az átlaghoz képest. Nálunk is sárgulnak a búzák, de itt Spanyolországban már itt-ott meg is kezdődött. Vasárnap a repülőről néhány rendekbe kacskaringózó mintás táblát is láttam már. Az én fényképezőgépem sajnos nem alkalmas ilyesminek a rögzítésére...

"Homokrózsa" a döngölt padlón - Tanya 1

Mikor kislány koromban a tanyán Édesanyám föltakarította a földes szobát, kilyukasztott köcsögből folyó vízsugárral ő is így díszítette a korábban bemázolt padlót.  Nem neveztük különösebben sehogy se, csak locsolásnak, és lassan én is megtanultam, majd beszálltam a "locsolásba". Most rátaláltam a vásárhelyi könyvtár helytörténeti gyűjteményében, a fenti kiadvány sorozatban(Csongrád Megyei Tanács Művelődési Központja ) hogy ezeket a díszítéseket HOMOKRÓZSÁKNAK hívták, és nemcsak a mi vidékünkön használták. Én most csak a nálunk szokásos alkalmazást írom le.

Régente az asszonyok tanyán, falun és kisvárosban a lakóház döngölt padlóját rendszeresen gondozták, hogy repedésmentes, söpörhető, tisztán tartható legyen. Porosodását rendszeres locsolással igyekeztek megakadályozni. Ezt az enyhe nedvesítést egyúttal díszítő csíkok, minták földre csorgatásával végezték.

Homokrózsának nevezték ezt a dísz, az eljárást homokozásnak, homokszórásnak, locsolásnak. Különösen a ház belső helyiségeivel kapcsolatban figyelhető meg nagy gondosság, finom ízlésre valló törekvés és ennek megfelelően változatos díszítő eljárások. 

A 5. vízfolyásos mintát mi oldalazva készítettük, jobbról-balra haladva folyamatosan, tehát álló nyolcasokkal.

A döngölt földes padlót fel is szórták homokkal, majd söprűvel hullámot rajzoltak a homokba díszítésül... hogy védje a sáros, vizes csizmától, de egyúttal a lábbeliről ráhullott sárdarabokat a homokkal együtt könnyen össze lehetett söpörni és kidobni. Nyáron a kőkeménnyé száradt padlóra porfogóként öntözték a vízvirágokat. Az eljárás rendszerint két szakaszból állt: előkészítésből és díszítésből. Az esetek nagy többségében ugyanis először a döngölt földes padlót vízzel vagy vízbe kevert színező és tartósító, tömörítő anyagokkal, mint pl.  sárgaföld, lógané, tehéntrágya, trágyalé, sovány tej, felmázolták. Ritkábban csak felseperték a földet, vagy szitából homokkal vékony rétegben felszórták. A felmázolt földet száraz homokkal, a csak felsöpörtet pedig vízzel díszítették. 

A 7. csigavonalas mintát is locsoltuk, de szebben - nehezebb is. Ez Édesanyám mintája volt, a Mama inkább nyolcasokat kanyarított.

A díszítés eszköze kilyukasztott cserép volt. A díszítésként alkalmazott minták és motívumok különösen a Duna–Tisza közén és a D-Alföldön feltűnően élénkek: geometriai elemek (kocka, kör, háromszög stb.), de a legtöbbjük más népművészeti ágakban is használt motívum, a természetes környezetből ellesett minta (pl. ház, szőlőfürt, rács, lánc, bútor stb), vagy olyan közismert figura, mint a vizes nyolcas és ezek kombinációi. A díszítés egy helyiségen belül lehetett azonos mintájú... A díszítést derékban kissé előrehajolt testhelyzetben végezték, jobb kézben tartva a munkaeszközt, és a kar természetes mozgását követve, jobbról balra történő lengető mozdulattal formálták a mintát, gyakran megszakítás nélkül készült el egy helyiség. Ha a díszítő mintát váltott, bal kezének mutatóujjával befogta a locsolóedény nyílását. 

Szitával való díszítés, homokozás esetén a szita aljára kivágott papírformát helyeztek el, pl. csillag alakút, és a földhöz óvatosan ütögetett szitából kifolyó homok így a földön csillagformát ábrázolt – de ezt nálunk nem alkalmaztuk.A homokrózsás díszítőművészetnek a hazain kívül bulgáriai, lengyel, holland párhuzamai ismertek.

Ajándék csak úgy

Életem párja találta ezt a mestermunkát a vaterán, és biztatott, licitáljak rá. Nosza, több se kellett nekem - én mindjárt a vásárhelyi gyűjteményre gondoltam, a jövőbeni kiállításra... Méltó régi darab lenne, ha nem is rece, de a tüllhímzést rokon eljárásnak érzem - és a kort, a miliőt, a múlt század elejét híven idézi...

Teljesen jó állapotú réz keretes, lábakon álló tálca tüllhímzéssel és tűgobelinnel. Igazán választékos darab. Pont az, ami elbűvöl a régi dolgokban: ahogy az igényes anyag remek kézi munkával párosul. Ez az igazi harmónia...

 Egyenként is bámulatosak a különálló részletek: a fémmunka, a tüllcsipke és a gobelin... A textileket üveglap védi alul-fölül. Micsoda fenségesen lesz erről majd ünnepnapokon kávézni...

Hál'  Istennek, sikerült elérhető áron hozzájutnom - köszönöm!

Kész az egyveleg

Palkó csíkmintás SAL-ját végre be kellett fejeznem az esküvőre. Úgy éreztem, nem igényel a pár emelkedett szózatot, így a tényeket rögzítettem a hímzéssel. Ez illett hozzájuk.

Én a lövétei koszorús elhagytam a Tisza-vidéki szőnyegminta javára. Három a magyar igazság!

Köszönet Palkólapnak!

Konyhapolc

Kati unokahúgom nagyon kreatív - ő művész(tényleg - bábtervező-készítő-rendező), míg én csak kézműves vagyok. Igazából alkot, én csak reprodukálok. Ezért aztán jó szeme van... Mindig talál az ócskásnál valami megmentendőt, ami illik a lakásukba... Nála az egész miliő ilyen - illenek bele a retro tárgyak. Nekem is nagyon tetszenek, de nálunk a nyaralóban is megjegyezte életem párja, hogy nem szeretné, ha múzeum lenne belőle.

A szekrénycsík sem igazán népies, inkább a két háború közét idézi. De közelebb is áll hozzánk ... 

Tagja lettünk az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Bizottságának

Magyarországnak  “A tűznek nem szabad kialudnia” című bemutatkozó filmje totális sikert aratott Párizsban az UNESCO központban. A film segítségével Magyarországot felvették az UNESCO Kormányközi Bizottságába. 

Június 4-től négy éven át Magyarország is tagja a Szellemi Kulturális Örökség Megőrzése Kormányközi Bizottságának, így közvetlenül is részt vesz az UNESCO szellemi kulturális örökség politikájának alakításában. A Kormányközi Bizottság az UNESCO szellemi kulturális örökséggel összefüggő tevékenységének legfőbb szakmai irányító testülete. A szervezet dönt a szellemi kulturális örökség politikájának fő irányairól, azUNESCO Szellemi Kulturális Örökség Alapjának forráselosztásáról, továbbá arról, hogy mely örökségelemek kerülnek fel a reprezentatív elemek, a sürgős védelmet igénylő szellemi kulturális örökségek, valamint az örökség megőrzését szolgáló programok és tevékenységek listájára.

Elmaradt gyereknap

Az utazás lázában elmaradt a gyereknapi megemlékezésem...

Az Érsekvadkerti Múltidéző Hagyományőrző Egyesület gondozásában levő honlapon mosolyog ránk ez a formás leányka. A Helytörténeti Tájházban egy fából készült babahordozóban kucorog.

Június - pipacsok

Jön a NYÁR! KÖZELEDIK A VAKÁCIÓ!     

            

Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőben

Búza, búzakalász!
véle szél hadonász:
hajlik, lengedezik,
amíg cseperedik.
Búza, búzakalász.

Színe még nem arany:
mint a fű, csak olyan.
Szerte búzamező
zöld színben repeső,
- színe még nem arany.

Amíg érik a mag,
lassan, jó nap alatt,
- könnyű kis pipacsok
szirma, lángja lobog,
amíg érik a mag.

Messze virítanak.
Lenge szirmaikat
rázva vérpirosan,
mag felett magasan,
messze virítanak.

Tőlük piros a táj!
"Ime itt van a nyár!"
Őket nézegetik,
szép csokorba szedik.
Tőlük piros a táj.

A zöld búzamezők,
észrevétlenek ők!
De lehull a pipacs,
s felragyognak a nagy
érett búzamezők!