Újra Fonó - újra tavasz

Mindenekelőtt szertettel fogadom az új csatlakozót, Kathát - Szotyika és Fütyike nagyon édesek, és hogy passzolnak egymáshoz!
Bocsánat, hogy az utazás hevében kimaradt az Isten Hozzád, Trudi! Pedig bele lehet feledkezni a foltjaidba...

A szökőév megtréfált bennünket, mert emiatt március elseje csütörtökre csúszott, és február-március fordulóján nem két, hanem három hét után következett a múltkori Fonó( a hónap második szerdája). Így ugyan három hétig voltam külföldön, mégse maradtam ki március 14-én az öltögetésből. A tegnapelőtti Fonóval aztán visszaállt a ritmus, és ezentúl minden második héten találkozunk mindaddig, míg lehetőséget ad a Polgárok Háza, és van rá igényünk:-)
A Cathlenkata a meséiben hűségesen feltette a legérdekesebb munkákat... Én már csak egy kis ízelőtőt nyújtok a még fölmerült ötletekből...

Nem mimóza - ezüst akácia

Ennyit az én botanikai ismereteimről...
Madridi lapjaimon/napjaimon zengedeztem a sárga bolyhocskákban pompázó "mimózafáról". Most jöttem rá, hogy nem véletlenül hiányoltam érintéskor a levelek összezáródását... Ez a növény ugyanis valójában ezüst akácia!

Foto:http://www.flickr.com/photos/benitojuncal/3250510702/in/photostream/

Azért nagyot nem tévedtem, hiszen a Szegedi Füvészkert honlapján ez olvasható: "

Évről-évre üvegházunk egyik leglátványosabb téli színfoltja a virágzó ezüstakácia (Acacia dealbata). A közel 30 éves fa országos tekintetben is figyelemreméltó korú és méretű. Már régen túlnőtte a fóliaházat, törzsét megdöntve tudták csak elődeink megtartani."

Az ezüst akácia Ausztráliától Tasmániáig őshonos, természetes élőhelyén akár 30m-esre is megnő. A szó szoros értelemben bearanyozza a téli hónapokat, ugyanis január-február táján hozza sárga virágait, melyek nagyszámú tömött fejecskevirágzatba tömörülnek a hajtásokon. Közelebbről megnézve látható, hogy nem sziromlevelei, hanem hosszúra nyúlt, sárga színű porzói díszítenek. A mimózafélék alcsaládjába tartozik, de nem azonos a leveleit érintésre összecsukó mimózával, így gyakran tévesen illetik ezzel a névvel.

Kivirágzott Szegeden az ezüst akácia - jelentette a Kossuth Rádió 2010.február 3-án. Az akácia nemzetséghez tartozó növény akár tíz méter magasra is megnőhet. Európában elsősorban a mediterrán országokban terjedt el. Ott a virágkereskedők vágott virágként is használják.

Még egy érdekesség: sok akácfaj gumit termel. A gumiarábikumot például az Acacia senegal (arabmézgafa) termeli, mely bőségesen előfordul Nyugat-Afrikában, Szenegáltól Nyugat-Nigériáig. Az indiai Acacia arabica szintén termel gumit, de ez sokkal gyengébb, mint az igazi gumiarábikum.

Itt kopogtat a húsvét...

Bizony meglep ez a húsvét, ha nem vigyázok... A hosszú ünnep után igen kurta volt a hétvége - alig érjem utol magamat... Kapkod az ember(lánya),  mihez is nyúljon... kis kapához, törlőrongyhoz vagy a napok óta érintetlen öltögetéshez...
Hirtelen rám szakadt a tavasz - szerencsére az óraátállítás nem kínoz annyira, mert koránkelő őseimre ütöttem a z ébredésben - is. Inkább a megnyúlt délutánba felejtkezem bele - aztán hirtelen lep meg az este...

Néhány keresztszemes mintácskát még csemegéztem Nektek az ünnepi készülődésre, a holnapi Fonóra:

 

Hol is van Mátyusföld? Most épp a Polgárok Házában!

Március 23-án este hatkor csallóközi és mátyusföldi kézművesek mutatkoznak be a Polgárok Házában:

Ágh Erzsébet bábkészítő (Pozsonyeperjes), Nagy Mária szövő (Hegyéte),  
Novák Gizella mézeskalács és terménybábkészítő (Komárom), Puss Kornélia fazekas (Nyárasd),  
Rozkoš István fafaragó, szíjgyártó (Taksonyfalva), Szomolai Adrianna kosárfonó (Alsószeli). 

18.30-tól a nemeskosúti Berkenye Néptáncegyüttes lép fel.

A Csallóköz elég jól ismert szlovákiai magyarlakta vidék. A Dunától északra terül el, a Duna és a Kis-Duna, illetve Vág-Duna között, Pozsonytól Komáromig. Európa legnagyobb folyami szigete nevét valószínűleg az egykor a Dunába torkolló Csalló folyótól kapta, de egyes mondák szerint az itteni lakosok a tatárokat vagy törököket a mocsárba csalták, s azok ottvesztek - innen a Csallóköz név. Bővelkedik természeti kincsekben, ezért nevezték „Aranykertnek” is.
A Csallóköz népi kultúráját alakító zárt közösségek számos archaikus vonást megőriztek, de a jelentős városok (Komárom és Pozsony) közelsége miatt magas szintű paraszti polgárosulás is jellemezte, mely különösen a Pozsony-közeli falvak népviseletén érhető tetten.
Lakossága döntő többségében ma is magyar. Szoros kapcsolatot ápolt a szomszédos Szigetközzel és Mátyusfölddel. Ez utóbbi kis régió,
 
 Mátyusföld vagy Mátyus földe már  nem annyira közkeletű néprajzi egység. A történeti Pozsony és Komárom vármegyében, a Csallóköztől északra, a Kis-Kárpátoktól a Vágig terjedő síkvidéki terület népi megnevezése.
Valószínűleg Csák Mátéról, a XIV. századi trencséni kiskirályról kapta nevét, aki e vidék egykori birtokosa volt. A Kis-Duna medrének vándorlása következtében számos település (pl. Jóka, Gúta) akár több alkalommal is átkerült a Csallóközből a mátyusföldi oldalra, illetve vissza.
A Mátyusföld magyarsága már a honfoglalás korától megtelepedett errefelé. Területén a szlovák-magyar nyelvhatár az utóbbi évszázadokban déli irányba tolódott. Magyarságának egy részét a II. világháborút követően kitelepítették és a vidék lakosságcsere áldozata lett.

Március idusán Petőfi bugyellárisáról

Már az első nevezetes márciusi idus (latinosan a hó közepe, praktikusan 15-e) is a szabadságra utalt: a hadvezérként imádott Julius Ceasar egyeduralmi törekvéseivel szemben a köztársaságpártiak - élükön az általa is nagyra becsült és szeretett Brutussal - e napon gyilkolták meg a magát diktátorrá kineveztető Ceasart...
Nekünk magyaroknak a Habsburg uralom elleni, eleve sikertelenségre ítélt szabadságharcba torkolló felkelés kitörésének dicsőséges ünnepe.

  A Petőfi Irodalmi Múzeum minket érdeklő relikviával gazdagodott mostanában: Petőfi bugyellárisával, amit Szendrey Júlia a nemzeti színnekkel, gyöngyhímzéssel díszített fiatal férje Talpra magyar c. verséért. Érdemes lesz megnézni ezt a páratlan emléket, ami ennyi év után fennmaradt, és most közszemlére került.

110 éves a halasi csipke

Április 20. és május 7. között Nemzetközi Csipkekiállítás várja a látogatókat Kiskunhalason, a Csipkeházban.

2012-ben 110 éves a halasi csipke. Ebből az alkalomból különböző magyarországi és külföldi csipkeműhelyeket  mutatnak be, továbbá csipkekészítést oktatók és azok tanítványa, „csipkés” egyesületek, csoportok lesznek a közös születésnapi megemlékezésen.

Osztrák csipkekészítők lesznek a kiállítás díszvendégei, akik önálló kiállítás keretében ismertetik az osztrák csipkekészítés módjait és történetét. A látogatók modern csipkekölteményekkel is megismerkedhetnek, amelyek különféle technikákkal és színekben készülnek. A legszebbeket nemzetközi zsűri választja ki, de a látogatók is szavazhatnak a nekik legjobban tetsző darabokra.

A kiállítás tervezett programja:

április 20-án / péntek / 17 óra: ünnepélyes megnyitó

április 21-én / szombat / 9.30-17 óráig:
- nemzetközi csipketechnikai bemutató és csipkevásár
- zenei és kézműves bemutatók/ kalocsai és a mezőtúri fazekasok/

április 22-én / vasárnap / 9.30 -16 óráig:
- nemzetközi csipketechnikai bemutató és csipkevásár

Chagall álomvilága

 

Szerencsénkre épp most megy Madridban egy Chagall kiállítás két helyszínen is. Mi ugyan az ingyenesen látogatható(!) Caja Madrid Alapítvány kiállítását választottuk a nagyhírű Thyssen-Bornemisza Múzeum 9 eurós kínálata helyett, ami inkább a későbbi, már Amerikában élő  Chagall-tól mutatott be két szinten vagy ötven képet meg úgy 15 szobrot és kerámiát. Utóbbiakat könyvből sem ismertem eddig - tehát meglepetés volt.
A kicsiben már ismerős formák és az eredeti színek e titkokkal terhes képeken a maguk valóságában meghökkentő látomások egyvelegévé állnak össze... Érdemes lenne a másik kiállítást is megnézni...
 

 A feleségéről, Vaváról festett szokásosan lebegő képe már sokkal kedvesebb és elmaradhatatlan a virágcsokor is...

  

 Figyelemre méltó, hogy egy városi fenntartású bemutatóterem ekkora lehetőséggel kecsegtet... Igaz, Pesten talán tömegverekedést indukálna egy ilyen rendezvény... A hétvégi szieszta után kisétálva már a plaza San Martínon is sorban állt egy kis csoport a bebocsátásra várva..

Víz, víz, kutak, szökőkutak....

Hispániát körülöleli a tenger - de a klímája nagyon száraz... Óriási kincs a víz - és Madridot is körülveszik a folyók felduzzasztásával nyert víztárolók: 4 millió embert csak így lehet ellátni ivó-, háztartási és ipari vízzel.
Ám a város is tele van kutakkal és szökőkutakkal. A  itteni Andrássy úton-= Paseo de Castellana-n - ami 2x4 sávos sugárút kétsávos szervizúttal, három sávnyi parkosított sétálóval - két óriási vízeséssel övezett szökőkút  szoborcsoportja képez egy-egy hatalmas körforgalmat. Az egyikben Neptunus tengeristen emelkedik ki kocsijával a habokból(fent).

 A másikat, Cibeles kútját is a 18. század végén építették, és közepén a frígiai Kübelé (spanyolosan Cibeles) föld-istennő vágtat oroszlánok vontatta harci szekerén trónolva. A főposta, a Palacio de Comunicaciones előtt áll, ami  Főpolgármesteri Hivatalként működik:

 

 De az egész városban találni kisebb-nagyobb kutakat , szökőkutakat. Ezek nem mind működnek, de talán majd a nyár beköszöntével meg is nyitják őket...

Ez az ivókút is a Castellana-n áll - Madrid címere, az eperfára kapaszkodó mackó díszít:

A közelben, a főügyészség előkertjében is szökőkút fogad:

Ez a házunk közelében levő "kis-Tisztviselőtelepen" áll:

 Látható - utcaművészek itt is vannak... Bár a belvárosban, rendes lakóövezetben visszafogottak: ez a mű egy belső parkot körbefogó garázsszerű épületrész elég lepattant falát inkább dekorálja, semmint rontaná.

"Bronznéni" és Kolombusz Kristóf

A Kolumbusz téren== Plaza Colón) ez a "bronznéni" néz - ha nem is szembe, hanem oldalvást a a Kolumbusz szoborra... Botero bronzban?  Talán... Mindenesetre jól kifényesítették a telt idomokat az érdeklődők:-)

 

 A neogót emlékmű tetején délnek néz Cristobal Colón, aki az indiákat szerette volna felfedezni a fűszerszámok megszerzésének óhajával. A katolikus királyok, Kasztíliai Isabella és Aragóniai Ferdinánd frigyükkel egyesítették a két országot és ezzel megalapozták a spanyol államiságot. 1492-ben a mórok kiűzését befejezvén, hosszú kilincselés után ellátták Kolombuszt munícióval és 3 hajóval (Santa María, Nina, Pinta).

  1492. augusztus 3-án indultak, és  október 12-én értek partot a Bahama szigetek láncolatának egyik kis tagján. Ezt nyilvánítjuk Amerika felfedezésének,bár az elnevezés nem innen származik... és a genovai hajós tévesen nevezte az ottani őslakosságot indiók-nak=indiánoknak, hisz nem Indiát, a fűszer szigeteket találta meg...

Megjöttek a bőjti szelek

Azért itt sem fenékig tejföl minden - ha ez lenne kiolvasható a soraimból... A világért sem állítom - sőt! Valaki már csöppnyi honvágyat is kívánt nekem.
Inkább azt figyelem, a különbözőségeket vajon mi magyarázza. Ha találok okot, ami igazolja az eltéréseket a történelmileg kialakult dolgokban, az mindig megnyugtat - szeretem felfedezni a választ a miértekre...

Most például éppúgy megbicsaklott a tavasz ránkzúdulása, mint otthon... Süvít a szél, s az ablakok húznak rendesen... Itt nem volt komoly kultúrája a fűtésnek, szigetelésnek. Mindenki a forró nyár e1len védekezik. Azt nem értem, hogy miért nem engedik a lombokat kiterebélyesedni - kitartóan nyírnak, metszenek mindent, amit csak lehet. Nagyon vigyáznak, hogy kárt ne okozzon a korhadt ág -de mért kell mindent lebotolni évente? Szinte csak a mediterrán fenyők, ciprusok szentek - azokat a városokban sem nyirbálják meg:

A vízvezetékeket is gyakran a falon kívül vezetik - van is aztán fagyveszély időnként. Jártunk Madrid amolyan üdülő falujában, San Rafael el Espinar-ban. Ennek a vonzereje  a hegyi klímájában van: 5-10 fokkal is alacsonyabb itt a hőmérséklet... Az idei februárban sem volt ritka a  -10-14 fok. A tengerszint feletti magasság ugyanis 1300 m. Szép villák kapaszkodnak a hegyoldalba -
Madrid - London és Berlin után - a harmadik legnépesebb város Európában. Lakóinak száma az elővárosokkal együtt kb. 3,9 millió fő. Ezért parkok és kertek létesítésével törekedtek folyamatosan élhetővé tenni a várost. Ezért viszonylag kevés a beépített terület - több mint 50%-át utcák, terek és parkok alkotják. Ezért óriási a kiterjedése, de Franco Generalissimo nagyszabású építkezéseinek köszönhetően a kontinens egyik legkiválóbb metrója olajozottan bonyolítja ennek a rengeteg embernek a szállítását. Sőt egy hét óta dugót sem láttunk!

Békéscsabai meghívó

Hadd teszem közzé a csipkekészítők felhívását:

Egyre közeledik Békéscsaba egyik rangos rendezvénye, amit 2 évente rendeznek meg. Az idén a Munkácsy Mihály emlékházban lesz a viseletkiállítás és a Munkácsy Mihály múzeumban pedig a Konyha és környéke c. kiállítás, melyekre pályázattal választották ki a munkákat. További információ a www.bmne.hu internet címen, vagy a 30/299-7789 telefonszámon kapható.

XIII. Országos Textiles Konferencia 

MÁRCIUS 9. PÉNTEK
13.00 – 14.00 Megnyitó, díjkiosztó
14.00 – 14.30 Szakmai tárlatvezetés az Egyetem előadótermében

• „Konyha és ebédlő textíliái” – Beszprémy Katalin
• "Viseletek és viselet-kiegészítők” – Hottó Éva

15.00 – 17.30 Kiállítások Munkácsy Mihály Múzeumban és a Munkácsy Emlékházban
18.30 – 21.00 A pályázatokra beadott alkotások elemzése az Egyetem termeiben

• Hímzés – Beszprémy Katalin, V. Szatmári Ibolya
• Szőttes, nemez – Kányási Holb Margit és Lõrincz Etel
• Viselet és csipke – Vezetik: Hottó Éva és Mátray Magdolna

MÁRCIUS 10. (SZOMBAT)
09.00 – 10.00 Tájak, emberek, viseletek - Dr. Andrásfalvy Bertalan
10.00 – 11.00 Norvég népviselet továbbélése napjainkban - Mrs. Mona Lokting, Norvégia

11.30 – 12.30 Szlovák népviselet továbbélése napjainkban - Mgr. Nora Cechmánková

14.00 – 15.00 Posztó és nemez ruhadarabok ismertetése és összehasonlítása. A legfontosabb tárgyféleségek, rokonság és eltérés a viseleti darabok kapcsán. -Vidák István és Nagy Mária
15.00 – 16.00 Modern lakás népi textíliákkal - Dr. Torma Beatrix

16.30 – 17.00 Zalai gyöngyös főkötő motívumaival díszített ruhák – az ötlettõl a megvalósulásig.
Alkotói munkafolyamat bemutatása. Molnárné Riskó Erzsébet
17.00 – 17.30 Szlovák tájegységek hímzései a mai konyhában és ebédlőben - az ötlettől a megvalósításig. Alkotói munkafolyamat bemutatása. - Dr. Illés Károlyné

MÁRCIUS 11. (VASÁRNAP)
09.00 – 10.00 A tevékenység szülte tudás - hogyan ápoljuk, fejlesszük és közvetítsük tudásként
a hagyományos kézműves mesterségi ismereteket, mesterségek és kifejezési formák - Eivind Falk, Norvégia
10.00 – 10.30 A népi iparművészet és a népi hímző körök kezdeteinek története - Benedek Krisztina
10.30 - 11.15 Feladataink a magyar népi kézművesség, kézműves alkotók helyzetének javítása érdekében -  Beszprémy Katalin és Pál Miklósné

Nagy szeretettel várnak mindenkit a rendezvényekre: a kiállítás 9-24-ig tart nyitva!

Kegyeleti hímzés

Kb. 35 éve hímeztem kalocsait utoljára... akkor is csak egyet:-)
Most nagy fába vágtam a kis fejszét ... Lánykoromból van egy fekete, vékony anyagra kidrukkolt kalocsai kendőm. Nagymamám nyomdokain megpróbálom kihímezni - persze a végén rojt is kéne majd reá!!!! Madridban kezdtem el, és nem is oly szörnyen szemrontó esténként, mint gondoltam...

Fonós Boltos Zsuzsa eligazított a színekben - hála neki - de nem mindenben tudok követni az utasításait. Pl. nem hoztam sötétpiros fonalat... Mivel elég kicsi a kendő, nem szélesek a töltött öltésű szirmok, azt gondoltam, bocsánatos bűn, ha csak egy piros és a bordó szín lesz benne. A levelek sem osztottak, és ezért világoszölddel hímeztem a szárakat is, mert a feketén elütőbb, mint a sötétzöld... Így kezdetben világos piros, bordó és világoszöld lesz a színezés ... Azért remélem nem kövez meg Boltos Zsuzsa:-) Szegény magyar itt vízzel főz...

Zsuzsa ezt a menetet javasolta: először a száröltéseket varrjam k, aztán az összetettebb rózsákat; mindig közéről kifelé haladva. Nagyon igyekszem méltó-szépen varrni, de biztos elválik majd, hogy hol kezdtem:-(

Mert a technika a bökkenő: a kereten nem megy a hímzés... pedig biztos szebb volna ... A nagykönyv meg Zsuzsa is ezt írja elő, és a grófkisasszonyok is hímzőkereten dolgoztak:-) A keresztszemesnél egy-kettőre rákaptam a keretre, mert ott le és föl külön öltök, érzem látatlanban is alul a lyukakat... Na de itt, ha megfeszítem, akkor csak felül nem tudok általölteni egyik oldalról a másikra! Ha meg lazán fekszik az anyag, minek a keret? Ti ezt hogy csináljátok?

Nekem most ez a munka kegyeleti cselekmény, mert még részben nagymamám fonalait használom:-) Ő egész garmadával hímezte utolsó éveiben a kalocsait... A drukkoló asszonya kapatta rá, miután egy egész garnitúra konyhai textíliát hímzett nekünk, két szem lányunokájának - amire egyszer csak rájöttünk, hogy teljesen giccs!!! Törpe-gomba-pillangó:-))) Szerintem 20 év múlva már kultúrtörténeti leleteknek számítanak!
Egyszer majd megmutatom őket:-)

                                                                    (bocs a rettenetes fotóért!)

Madridi röpkék

• Igyekszem fölvenni az életritmust... Itt nem lehet ám korán kelni! Most hét óra tájban dereng - és a hivatalok úgyis fél 9-9 körül kezdenek! Ez Cipunak való időbeosztás(a férjem) - én lassan állok rá...Spanyolország is ugyanabba az időzónába esik, mint mi - ezért késik a hajnal... A spanyol piacok is tízkor nyitnak, aztán kettőkor lehúzzák a rolót sziesztára... A fehér márványszerű padlót slaggal lecsapatják, hogy a pultok előtt hömpölyög a víz. Aztán öttől nyolcig jön a csúcsidő. A közlekedés is ehhez igazodik - ekkor sűrítik a járatokat. 

• Itt még él a vasárnap szentsége - nem nyitnak ki a boltok, szombat reggelente is később  kezdenek, este korábban zárnak. Nem lehet ám korán kiflit kapni! egy-két előkelőbb reggelizőhely szolgálja ki a kerge külföldieket egy ilyen szokványos lakóövezetben... Az Alcampo-t nem figyeltem meg(=Auchan).
  
• A kisipart itt nem ölték meg - mint nálunk a kommunizmus, és most sem gyűrte még le a globalizáció olyan személyes szolgáltatásokban, mint pl. a fodrászat. Nemcsak a nők adnak jobban magukra: nem látni "lenőtt" festett hajú asszonyokat. Bár erős és dús hajuk is van a déli típusból eredően, de mindenki jól ápolt - az idősek is! A férfiak fessek, jó karban vannak és a hajuk mindig rendezett. Számtalan férfifodrászat is van mindenütt, és az még egy kicsit megőrizhette a régi társadalmi érintkezési formáját... Nincsenek elfüggönyözve - bár nem is kint az avenidán(sugárút) vannak a borbélyüzletek, hanem a csendesebb utcákban - és mindig sok a vendég; beszélgetnek, előtte is.
•  A virágokkal, fákkal nem lehet betelni... Szerintem ma kinyíltak a barackfák itt a környéken - vannak a parkokban, házak előtt itt-ott... Ez a legszebb ház itt ezen a kis telepen, ami emlékeztet a Tisztbiselőtelepre kicsiben. Telepszerűen, egyszerre épülhetett, kis ikerházak általában: az első utcától a tizenkettedikig... Csak girbe-gurbák az utcák, és tenyérnyiek a kertek - és nem sakktábla-szerű a szerkezete.

A vörös kerítés mögött mimóza, pálmák, ciprusok és még narancsfa is van gyümölcsökkel. A drótról pedig valami egzotikus futórózsa bukik át:

Vásárhelyi talpas rózsák és tulipánok

Kedves fonós társunk, Foltos Marcsi kint járt az utazási kiállításon a Hungexpo-n: fényképezett  nekünk vásárhelyi portékákat. Hadd mutatok néhány hímzést és kerámiát! A magyar népművészet jellegzetes díszítése, a tulipán és a rózsa így jelenik meg gyapjúhímzéses vásárhelyi mintákon:  

 tulipán       talpas rózsa

                                              

Madridi napló:

• Itt minden idióta-biztos: ami persze kényelmes, de olykor már-már nevetséges. Pl. ami jó: a kádcsap zuhanyállásból minden elzáráskor automatikusan visszakapcsol – biztos nem spricceled le magad. Eldugott utcákban is van közlekedési lámpa, és sípol-pityeg a (nagyothalló?) gyalogosnak zöld jelzéskor. Mindenesetre sürget mindenkit…

• Furcsa csak kettőnkről gondoskodni – de hozzá lehetne szokni… Talán majd kell is…

• A fogyasztóvédelem sem egy görcsös dolog – garancialevelet nem adtak a három kis, viszonylag olcsó elektromos háztartási eszközhöz. De szóban biztosítottak róla, hogy ha hibás, a blokkal visszajöhetek bátran. Hogy meddig?...????

• A minőség? Általában kiváló, friss és csodásan csomagolt minden – tömve minden génpiszkálta gyanút gyanút ébresztő, a természetellenességig óriási és kivikszolt gyümölcsökkel, zöldségekkel. Az látszik, hogy furtonfurt mindenki a vásárló kegyét keresi... Minket az átkos még az igényességről is lenevelt…

• A fedeles lábaskának azonban – ami itt különcségnek számít, mert a zöldséget, halat gyorsan megpárolják nyitott serpenyőben, nem is kell hozzá fedő – a gyári hibás teflonrétegét csak otthon fedeztem fel a csomagolás miatt. Persze nem mentem vissza a negyedórai járásra levő Aushan-ba, bár szerencsére az oldaláról pattant le a védőréteg. De a spanyolok gyomra nem vette volna be a francia nevet - itt az otthonosan hangzó Alcampo-ra keresztelték a verebecskét...
• Ugyanott rögvest elszórtam a sálamat... Mire a biztonsági szolgálatot megkérdeztem, akkorára le is adták, meg is kaptam tőlük!!!
• Nekem mindig elég visszatetsző volt az EU állandó versenypártoló rendszere. Innen érthetőbbé válik: itt hosszú évtizedek óta megy a versengés a T. Vásárló kegyeiért. És ez nem csak szólam... Zavarba ejtő az árubőség, és mindenre van mégis vevő... Igaz, itt 4 millió embert kell kiszolgálni...
• Hülye külföldi módjára én a szieszta idején megyek vásárolni, du. 2-5ig. Akkor (ill. mindig folyamatosan) éppen töltik föl a polcokat, nem kell tipródni: alig van vásárló. Persze lerántottam egy olajbogyós műanyag göngyöleget - de zokszó nélkül jöttek fölszedni, feltakarítani... Nem számlázták ám le!

Szolgálati közlemény!

Kedves olvasóim, barátaim!
Szeretnék együttesen reagálni a megjegyzéseitekre.

• Mankával módfelett egyetértek:  Egyre több helyen látok, olvasok tiltakozást itthoni és külföldi blogokban is az új szóellenőrzési rendszerrel kapcsolatosan. Nagyon megnehezíti a megjegyzések írását a sokszor olvashatatlan két(!!!!) szó kisilabizálása. Én  szinte azonnal csatlakoztam  a tiltakozáshoz és le is vettem a blogomról ezt a borzalmat... Kérlek , vegyétek le ti is minél többen!

Csakhogy én nem vagyok olyan ügyes, hogy megoldjam! Ha Anton, vagy bárki más segít - megköszönöm... Egyébként a fiaim ezt úgy kezelik, hogy léptetvén az rendszert újabbnál újabb szókombinációt kérve, az olvashatót választják. A biztonság körülményességgel jár - de lehet ennek értelme is...

• Kérlek, nézzétek el nekem, ha nem válaszolok szívem szerint minden egyes megjegyzésetekre. Rám szakadt annyi újdonság: új laptop, @-cím, operációs rendszer - már tanulom, a megjelölést legalább - hogy sok nekem! Ne vegyétek önzésnek, ha nem válaszolok - de szeretnék kicsit ott lenni a fórumon is... Egyébként most másfél hét az egész, míg itt vagyok - csak készülődöm...

Néhány szösszenet a madridi utcákról:

Az ízlés kicsit más itt: szinte fölcicomázottak a házak, épületek, lakások, kirakatok. Olyasmi az  érzésem, mint Itáliában, hogy sok megoldás már a giccs határát súrolja… De mégis a történelmi múlt, a világbirodalom emlékei, az egzotikus gyarmati háttér jobban igazolja ugyanazt a már-már hivalkodó épületet, berendezést… Vagy csak fölmentem őket, mert számomra az idegenség igazolja a pompát, túlméretezettséget?

Itt a lombhullató fák kevésbé terebélyesek, mint a mérsékelt övben. Nincs olyan hatalmas koronája a nálunk is honos akácoknak, japán akácoknak, platánoknak. Nyilván a kevés csapadékot megsínyli a lombozat – nem olyan sűrű és terebélyes. Kicsit hasonló a viszony a hazai és az itteni mediterrán fenyők között is. 

És nekivadultan nyírják a bokrokat, fákat! Mélyebben gyökerező itt a kertrendezés hagyománya. Több figyelem, pénz volt rá mindig, mint nálunk. Bár otthon is megfigyeltem, hogy a szép, jó példa mindenütt ragadós: egy főúri kastély vagy püspöki birtok közelében sok portán ültettek örökzöldeket, vagy pl. az osztrák nyaralók hatására Zalakaros környéki falvakban elterjedt a tulipánfa...

Itt nem bánnak kesztyűs, de avatott kézzel a növényzettel... Hiszen "a megnyesett fa kizöldül" - tartja a mondás is. A mediterrán növények egy része örökzöld: babérmeggy szerű bokrok és fák máris hozzák bimbóikat, sőt a pálmákon is van valami(bimbó ez v. termés?)

A munícióm

Megmutatom végre, mit hoztam magammal a fórumozóktól! Ezek a gyatra mobilos képeim - erre vagyok képes egyelőre... Találtam néhány otthoni fotót az Évitől kapott zsinórhorgolásos moha-achát gyöngyös karkötőjéről Cathleen kalocsai terítőcskéjével , és Exiefo korábbi foltos táskájáról. Ők igazán kreatívak, és roppant termékenyek is, ráadásul Katának és Exi-Magdinak jó írókája van:-) A mohaachát pedig szelíd fényű kövecske, aminek szerteágazó gyógyhatásait kissé hitetlenül olvasom, de a pszichikai hatást igyekszem kiaknázni: önbizalom, megbízhatóság.

A bevetendő arzenál többi részéről majd később írok: De a legújabb és legbecsesebb "hozományom" az otthoni barátnőmtől és egyben unokatestvéremtől kapott névnapi ajándék, ami az saját első vásárhelyi hímzéssel készített könyvjelzője, amit nekem szánt! Muris, hogy kölcsönösen úgy tartjuk, hogy a másikunk élesztette föl újra bennünk a kézimunkázás iránti vágyat...

Nagyon becsülöm, hogy Kitti nekem adta első munkáját... Én talán nem tudok ilyen önzetlen lenni...